Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 12. péntek, a nyári rendkívüli ülésszak 9. napja - Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat határozathozatala - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
530 vegyék rossz néven, ha egy nagyon leegyszerűsített példával illusztrálom, de amikor nagyvárosaink belterületén 45 emeletes ingatlanok között földszintes ingatlanok is vannak még, ebben az esetben a lényeg nem azon va n, hogy egy földszintes ingatlant megkap valaki, hanem milyen potenciális lehetőséget kap ahhoz, hogy azon a területen egy óriási, nagyon jelentős vagyonnövekményhez jusson. Hozzá kell tennem, hogy a kormányzatot végig az vezette, hogy az önkormányzatok tu lajdonába adandó vagyonnál megőrizze vagy biztosítsa a megőrzését, az intaktságát, a függetlenítését a gazdálkodói vagyonnak. Több alkalommal hangsúlyoznom kellett, hogy teljesen más a gazdaság és a vállalkozások világa és természete, és az önkormányzat tú lzott befolyása nem volna kedvezőbb helyzetű, mint az állam befolyása, mind az államtól, mind a közigazgatástól, mint az önkormányzatoktól függetlenített gazdasági élet az, amelyik megfelel azoknak az ideáloknak, amelyeket a jövőben igyekszünk megvalósítan i. Külön kell említést tennem – ebben az egy esetben konkrét javaslatra is kitérnem – a lakáskérdésről. A törvénynek nem lehet célja, hogy ezt a nagyon nehéz és egyébként lakáskoncepció körébe tartozó kérdést megoldja. Nyilván a lakáskoncepció kialakítása során meghozandó törvénynek kell ezt a problémát rendeznie. Addig is a kormányzat tisztában van azzal, hogy kormányrendeleti úton bizonyos kérdéseket szabályoznia kell. Ezért Dávid Ibolya képviselőnő e tárgyú javaslatát e törvény keretében a Kormány nem tu dja támogatni. Egyetért azonban a javaslatban megfogalmazott célokkal és elvekkel, és a készítendő kormányrendeletében azokat érvényesíteni fogja. A vitában nagy teret kapott, végül javaslati formában nem, az úgynevezett profitvagyon kérdése, ezért ezzel r észletesebben nem kívánok foglalkozni. Egy ehhez közvetve kapcsolódó kérdéshez azonban igen. E helyen is fel kell hívnom az önkormányzatok figyelmét az előbb mondottakra, a gazdasági szereplők autonóm működési lehetőségeire, a vállalkozások serkentésére, a vállalkozói ténykedés előtt az út szabaddá tételére. Minden önkormányzat a világon arra törekszik, hogy vállalkozókat gyűjtsön, vállalkozókat serkentsen, s ezáltal adóbevételekhez jusson, és ne igyekezzen megakadályozni magát a vállalkozást. Sajnálattal k ell utalnom arra, hogy egykét helyen a helyi ipar és kereskedelem komoly akadályát képezi helyiségbérleti díjak irreális megállapítása, amelyet bizonyára mód lesz több helyen maguknak az önkormányzatoknak újólag felülvizsgálni, mert rendkívül hátrányos ko nzekvenciákkal járhat 510 év múlva, ha nem a vállalkozások serkentése, hanem a vállalkozásoktól való visszafogás rövid távú érdekek érvényesítése keretében domináns tényezőként szerepel. A legnagyobb vita talán a belterületi beépített földekre vonatkozott . Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy nagyon sok indulatos mondat hangzott el a külterületi földekkel kapcsolatban, jóllehet, e törvénynek hangsúlyozottan ebben a körben nem volt szabályozási szándéka, ismert okból, szövetkezeti és földtörvény hívatott e k érdés rendezésére. A beépített, beépítetlen és a 107. § (5) bekezdése és az e körüli problémák, úgy vélem, túl mentek mindazon a határon, amit maga a téma a valóságban és a gyakorlatban megérdemel. Ismét arra kell utalnom, hogy a gazdasági élet rendkívül n ehezen viseli el – szándékosan nem a jogi érvekkel szeretnék előhuzakodni, hanem a racionális és célszerű érvekre szeretnék hagyatkozni – , hogy a gazdasági élet a vegyes tulajdont milyen nehezen viseli el, mozgásképességét miként korlátozza főleg akkor, ha ebben a vegyességben az egyik tulajdonos állami, önkormányzati vagy közigazgatási szervezet. Ezért kapott nagy hangsúlyt a Kormány előterjesztésében a beépítetlen földek hangsúlyozása, és kérte mellőzni a beépített földekkel kapcsolatban kialakult felfogá sokat, amelyek egyetemes és általános vegyes tulajdont hoztak volna létre. Arról nem is beszélve, hogy ez a felfogás 3100 darabból állította volna össze Magyarországot, ha kicsit szélsőségesen fogalmazok. Valójában itt ismét vagyoni kérdésről van szó. Mi t örténik a beépített földekkel? A privatizációs program keretében köztudott, hogy a vállalatok döntő többsége átalakul és ezután kerül