Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP):
44 különösképpen a földtulajdon soha nem szolgálhatja a tulajdonos kizárólagos érdekeit, és végső soron az egés z emberiség érdekeit kell szolgálja. Azoknak tehát, akik akár a kormánykoalíción belül is a magántulajdon szentségével és annak kizárólagosságával érvelnek, azt kell mondanom, a tulajdon szentté avatása fétisizmus. (Gyér taps az SZDSZ soraiban.) Önmagában a tulajdon soha nem szent, mert önmagában se nem jó, se nem rossz, de jó és rossz célokra egyaránt felhasználható. Szent csak a cél lehet, amelynek érdekében a tulajdon felhasználható és felhasználandó. Ez a cél pedig a tulajdonosok érdekén túlmenően egy n agyobb közösség, a nemzet, sőt az egész emberiség közös java. A Kereszténydemokrata Néppárt egyetért azzal a modellel, amely szerint a magyar mezőgazdaságot a fogyó, csökkenő jelentőségű, többségükben felosztható és meghatározott célokra fenntartandó állam i gazdaságok mellett elsősorban a magántulajdonon alapuló, szabad és demokratikus szövetkezetek és az 50100 hektár körüli vállalkozói magángazdaságok egészséges versengésének képzeli el. Meggyőződésünk, hogy az ilyen tulajdoni rend felel meg a legfejlette bb európai mezőgazdaságok mintájának, és az ilyen rend kialakítása szolgálja a nemzeti közjót, és felel meg az Alkotmányunkban is rögzített feladatoknak, a régi kollektív tulajdoni rendszer lebontásának, és az egészséges piacgazdaság kialakításának. Az Alk otmánybíróság e témakörben megjelent határozatából is azt a következtetést vonom le, hogy az Alkotmánybíróság is egy ilyen mezőgazdasági tulajdoni rend kialakítását tartaná alkotmányosnak. Oláh Sándor tisztelt képviselőtársam a február 5ei beszédében kitü ntető elismerésben részesített azért, mert az előző napon felhívtam a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság e témakörhöz kapcsolódó első határozatában az október 4én kihirdetett 21/1990. számú határozatában még a reprivatizálás esetében is lehetségesne k tartotta a volt földtulajdonosok pozitív diszkriminációját akkor, ha a diszkrimináció összeredménye az alkotmányos célok mevalósítása érdekében igazoltan kedvezőbb lesz, mint az összes tulajdonos egyenlő kezelése. Nos, ez az Alkotmány céljaival igazoltan összhangban álló diszkrimináció volt az, amit a törvényjavaslat kidolgozása során nem érvényesíthettünk elég következetesen. Diszkriminációt építettünk be a volt földtulajdonosok és egyéb tulajdonosok közé, de nem célszerűen és nem kellőképpen igazoltan. Ezért érthető az Alkotmánybíróság VI. 3án kelt 38/1991. számú határozatának szemrehányása. Az Alkotmánybíróság eszerint már kimondta, hogy a földtulajdon visszaállítása és más tulajdonosok részleges pénzbeli kártalanítása az Alkotmány 70/A §ába ütközik. Hacsak nem bizonyítják a pozitív diszkrimináció alkotmányos indokoltságát az ott kifejtett szempontok szerint. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megvizsgált dokumentumokban ilyen bizonyítékokat nem talált. A most előterjesztett megoldás azonban, az én vél eményem és a Kereszténydemokraták véleménye szerint, megfelel az Alkotmánybíróság elvárásainak. Üdvözöljük különös örömmel azért, mert megfelel azoknak az elveknek is, amelyeket az előbbiekben, mint kereszténydemokrata elveket, vázolni igyekeztem. Aki kizá rólag azon az alapon kap kártalanítást, mert volt földtulajdonos volt, a kárpótlás mértékét tekintve közel egyenlő elbírálásban részesül azokkal, akik nem földtulajdonosok voltak. A különbségtétel, amelyik az árverési rendszerrel még tovább csökkenne, lega lábbis nem kirívó, és nem haladja meg azt a mértéket, amely még belefér az Alkotmánybíróság által is többször hangoztatott törvényhozói szabadságba. A jelentős diszkrimináció, most a módosítás nyomán is azoknak a volt földtulajdonosoknak a javára történik, akik a földet vállalkozóként kívánják, és szakképzettségük és egyéb tulajdonságaik folytán vállalkozói kockázatokkal is számolva képesek is használni, és akik így meghatározott célra, és a célt biztosító jelentős korlátozásokkal kapják meg a földet. Ez a rendszer biztosítja azoknak a tulajdonos által vezetett életképes középgazdaságoknak a kialakítását, amelyeknek az Alkotmány céljaival való egybecsengését az alábbiakban vázolni
