Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP):
43 is, de az ellenzék részéről is egy konstruktív véleményezés kialakulhat, és ebből a törvényből végre tényleg törvény lehet. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Füzessy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor, a KDNPképviselőcsoport nevében FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat négyhónapos vi tájában, és az azt megelőző több mint féléves egyeztetéssorozaton a Kereszténydemokrata Néppárt szerepe behatárolt és mozgástere korlátozott volt. Nem azért, mintha nem lettek volna a kereszténydemokratáknak nagyon határozott elképzeléseik, programjuk akár a mezőgazdaság, akár speciálisan a kárpótlás kérdéseiben. Nem a programunk és nem a gondolataink hiányoztak, hanem a számunk volt túlságosan csekély, és a hangunk volt túlságosan gyenge. Mi is hangoztathattuk volna a saját programunkat, a saját elképzelés einket, de félő, hogy a FIDESZ sorsára jutottunk volna, és a mondanivalónk a pusztába kiáltó szó maradt volna azért, mert nem lett volna elég erőnk ahhoz, hogy a gondolatainkat megvalósíthassuk. Pető Iván képviselőtársam az obstrukció vádjával illeti a kor mánykoalíciót. Meglepő ez az érv, általában erről az oldalról szokott azon oldal felé elhangzani. A nézetét, a megállapítását lényegében arra alapozza, hogy a kormánykoalíció pártjai a törvényjavaslat során nem egyeztettek kielégítően. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Közel egy év óta mást se csinál a kormánykoalíció, mint ezen törvényjavaslat tekintetében egyeztet. (Taps az SZDSZ soraiban.) Úgy érzem azonban, hogy teljesen mindegy az ellenzék szempontjából, hogy ennek az egyeztetésnek mi az eredménye, mert az el lenzék valamennyi elképzelhető, a koalíció oldaláról jövő variációt elutasítja. (Gyér taps a Kisgazdapárt soraiban.) Enyhítő körülmény legyen azonban a koalíció számára, hogy ebben a kérdésben az egyeztetés nem túlságosan könnyű dolog. Ez kivillant abból a rövid, most itt elhangzott pengeváltásból is, ami Pető Iván és Orbán Viktor között lezajlott. Én nem vagyok benne biztos, hogyha az ellenzék feladatát képezné, mint többségi koalíció feladatát, hogy ebben a kérdéskomplexumban egy elfogadható törvényjavasl atot produkáljon, tehát én nem vagyok benne biztos, hogy ez könnyebben vagy akár hamarabb sikerülne, mint a kormánykoalíciónak. Az eddigi tárgyalások során a Kereszténydemokrata Néppárt számára tulajdonképpen egyetlen és korlátozott mozgási lehetőség marad t, az, hogy koalíciós partnereink igencsak eltérő nézeteit megpróbálják egymáshoz közelíteni. Ez a törvényjavaslat megszavazásáig látszólag sikerült. Érdekes módon most éppen az Alkotmánybíróság sokak által sokféleképpen magyarázott és sokféleképpen értéke lt határozata az, amelynek nyomán alkalmunk nyílik rámutatni arra, hogy a kialakult helyzetből a kivezetőnek látszó egyetlen kiút éppen a Kereszténydemokrata Néppárt eredeti nézetein, eredeti álláspontjain keresztül vezet. A vitában sokféleképpen és igen m eggyőző érvekkel bizonyították, hogy a föld speciális tulajdon és speciális termelési eszköz. Egy érv nem kapott elég hatékony súlyt. Az, amely a hívő emberek meggyőződése szerint abban áll, hogy a földet Isten adta az embereknek és az egész emberiségnek a zért, hogy mindennapi kenyerüket biztosítsa. De a nem hívő emberek is egyetértenek abban, hogy a föld nemcsak az egyre csökkenőbb számú, pontosabban csökkenő arányú földtulajdonos, hanem az egész emberiség közös elemi érdekeit szolgálja. Ebből az következi k, hogy a földtulajdon soha nem lehet korlátlan, különösen nem öncélú magántulajdon, hanem a tulajdonosi érdekek mindig alá vannak vetve egy nagyobb közösségi cél, a közjó érdekeinek. Az idén ünnepeljük az első nagy szociális pápai enciklika, a Rerum Novar um századik évfordulóját. Nehezen sorolható a keresztény és szociális eszmekör követei közé az, aki az elmúlt száz év alatt napvilágot látott szociális enciklikákból, köztük éppen a legutolsó, Centesimus annus kezdetűből nem tudja kiolvasni azt a talán val lási ihletésű, de filozófiai, társadalomtudományi és gazdasági érvekkel is bőségesen alátámasztott igazságot, hogy általában semmiféle tulajdon, de
