Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György): - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP): - ELNÖK (Szabad György): - OLÁH SÁNDOR (FKgP):
42 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! A Független Kisgazdapárt részéről véleményünket az előterjesztett módosító indítványt illetően úgy fogalmazhatnám meg, fordítottan, ahogy Pető Iván úr tette, hogy sok rokonszenves vonást fedez fel ebben a módosítványban; meg kell mondjuk őszintén, mi eg ypár antipatikus vonást fedeztünk föl ebben a módosítványban. És ebben benne van a helyzet őszinte ismertetése is. Tárgyalásokat folytattunk a koalíción belül, teljes egyetértésre nem jutottunk. Vannak a módosítványnak olyan elemei, amelyeket mi népünktől idegen elemnek érzünk. Nehéz lenne azokkal az emberekkel ezt az eljárásmódot elfogadtatni, egyáltalán megismertetni, akik jogos igazságtételt várnak az Országgyűléstől és a társadalomtól. Mi elismerjük azt, hogy jogtechnikailag ötletes megoldásokat tartalm az ez a módosítvány, azonban sosem vitattuk, hogy a kárpótlás részben gazdasági és nagy részben politikai kérdés. Tehát ha elismerjük, hogy politikai kérdés, a politika ismérveit is kell ez a törvény magán viselje, nemcsak az ötletes technikai megoldásokat . Ezért közölnünk kell, hogy a Független Kisgazdapárt a számunkra nehezen elfogadható részletekre vonatkozóan saját elképzeléseit is kidolgozza, és azt közhírré teszi. Kérném szépen, ami a kárpótlásnak egy alapvető kérdését illeti, és itt minden felszólaló megemlítette, szeretnék arra egypár szóval kitérni. Ez pedig: mennyire stabilizálja a gazdaság helyzetét a kárpótlás kérdése, és milyen módon segítheti ezt a stabilizálást. Én nemcsak egyetlenegy momentumot emelnék ki nagyon fontos momentumként, azt, hogy a külföldi, belföldi befektető számára egy jogbiztonságot teremt, ha a tulajdon kérdése rendezett, hisz rengeteg olyan külföldi beruházást lehetne itt végrehajtani, az a nagyon aktív működő tőke ide nyugodtan jöhetne olyan létesítmények, iparágak átvételé re, ahol a tulajdonjog bizonytalansága egyáltalán nem áll fenn. És ez a lényegesen nagyobb rész! Tehát nem ez a fontos érv a gazdaság stabilizálását illetően, hanem az, hogy a társadalom megnyugvása kell ahhoz, hogy az emberek fokozottabb kötelezettségváll alással és felelősségvállalással dolgozzanak! Beszéljünk őszintén: a gazdaság stabilitáshiányának egyik leglényegesebb tényezője a munkamorál és az áldozatvállalási készség jelentős megromlása! És ebből a szempontból nem jelentéktelen az, hogy akit arra ké rünk, és akitől azt várjuk, hogy dolgozzon, alkosson, termeljen és ezért még adót is fizessen, az érezzen egy tulajdoni biztonságot és egy biztos jövőképet! És amíg nincs rendezve ez a kérdés, nincs biztos jövőkép a kisiparos előtt sem, nem azért, mert ő a műhelyében, ahol dolgozik, valami tulajdonjogi biztonság hiányát érzi, hanem azért, mert ezt látja, hogy ebben a gazdaságban a termelő egyedek nagy része bizonytalan körülmények közt kell dolgozzon, nem tud magának stabil jövőképet megteremteni! És itt sz eretném megemlíteni azt is, hogy ez a kárpótlási törvény nem ellene szól, hanem erősíti az egyszerűen Kupaprogramnak nevezett pénzügyi elképzeléseket. (Mozgolódás a bal oldalon.) Miért? Tessenek kimutatni, hogy a kárpótlásnak ez a módja és ez a technikája , ha egyáltalán inflációgerjesztő hatású, milyen mértékben az. Itt mindenki olyan érveket használ – mert ez egy politikai kérdés és nemcsak gazdasági kérdés – , amelyik gazdaságilag nem helytálló éppen. Tessék ezt értékelni és az ország lakossága elé tárni a szakembereknek, akik érvrendszerükbe ezt építik be, hogy a kárpótlás micsoda inflációgerjesztő lesz. Tessék megmondani, hogy micsoda, és milyen mértékű! Nemcsak elvileg kell emlegetni, mert a kárpótlás technikája az a technika, amelyik bizonyos fokig tul ajdonvisszajuttatást, vagy ma állami tulajdonból való részesedést tesz lehetővé, az a vásárlóerőt nem növeli, legfeljebb remélt állami bevételek fognak elmaradni. De hogy ez mennyiben csak remélt, azt megint tessék kiszámítani és a társadalom felé őszinté n megmondani. Ez egy olyan alapkérdés, amiben a pártoknak tisztázni kell, hogy érvrendszerükbe mit és milyen mértékig építenek be. Mert ha ezt a kérdést nem tisztázzuk, akkor később a jószándékú és konstruktív részletes vita is el fog menni egy kicsit hami s vagy éppen meg nem alapozott érvek irányába. Kétségtelen tény, mi is úgy érezzük éppen azért, amivel az elején kezdtem, hogy a módosítvány részletes vitájába, megvitatásába nem tudunk belebocsátkozni, és talán helytálló Orbán Viktor úrnak az a következte tése, hogy egy, esetleg két hét is szükséges ahhoz, amire itt a kormánypártok részéről
