Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 18. kedd, a nyári rendkívüli ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának újramegnyitása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ):
39 előterjesztéssel, vagy aki egyetértene b izonyos részeivel – nem ismerheti, hiszen, mint elnök úr is mondta, csak most kaptuk kézhez. Ez tehát egy látszatvitakezdet, ami nem szerencsés; ezt a házbizottságban éppen a két másik ellenzéki párt tette szóvá, hogy félrevezetjük magunkat, ha így kezdjü k meg ennek a fontos törvénynek az újratárgyalását. Ez az egyik, amit szerettem volna megállapítani. A másik, amit szeretnék megállapítani, hogy mi kifejtettük álláspontunkat az Alkotmánybíróság véleménye és a törvénytervezet és a korábban a Parlament álta l elfogadott törvény viszonyával kapcsolatban. Csak megismétlem egyetlen mondatban: mi nem tudjuk elfogadni azt az álláspontot – ezt a most elénk terjesztett módosító indítvány nem érinti, de mint elvi álláspontot nem tudjuk elfogadni – azt, hogy a többség i politikai erő által képviselt politikai álláspont bármilyen módon is szembekerüljön az Alkotmánnyal, az alkotmányossággal. Ez nem az Alkotmánybírósággal, hanem az Alkotmánnyal való szembekerülést jelenti. Itt hallottunk olyan utalásokat, amelyek legalább is megengedik azt, hogy ezt a megjegyzést megtegyem. Ami a dolog érdemi részét illeti, a mi véleményünk szerint megint az a veszély fenyegeti a Parlamentet, amin egyszer már keresztülmentünk, és amit én nem tudok másként nevezni, mint úgy – ami, azt hiszem , példátlan a parlamentarizmus történetében – , hogy a kormánypártok obstrukciója veszélyezteti a Kormány folyamatos működését, a kormányzat munkáját. Bármilyen hangosan sóhajtanak is szemben képviselőtársaim, ezt kénytelen vagyok megállapítani. A kárpótlás i törvény tárgyalásának első fordulója – mint mindannyian tudjuk – azért tartott olyan sokáig, mert a kormánypártok nem egyeztették álláspontjukat a törvényjavaslat benyújtása előtt, csak a törvény több hetes parlamenti tárgyalása után jutottak el oda, hog y egy merőben új álláspontot, közös álláspontot alakítsanak ki. A most előterjesztett javaslat – aminek érdemi részével még nem tudok foglalkozni, de annyit megállapíthatok, hogy több rokonszenves és elfogadhatónak tűnő javaslat is szembeötlik belőle, így, első hallásra, első olvasásra – máris fölveti azt a problémát, hogy egyetlen kormánypárt álláspontját tükrözi. Nem ismerjük a másik két kormánypárt véleményét ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban, így pedig a Parlame ntben gyors tárgyalást, hatékony munkát nagyonnagyon nehéz elképzelni. Azt kell mondanom, hogy ez a tárgyalási mód – túl azon, hogy az Országgyűlés hatékony munkáját akadályozza – súlyos nehézséget okoz a Kormánynak, ezért mondtam, hogy itt obstrukciós je llegű megoldásról van szó. Mindannyian tudjuk, hogy mit kellett volna a Parlamentnek az első félévben végeznie, milyen törvényjavaslatokat kellett volna megtárgyalni. Ezeket a törvényjavaslatokat jórészt a kárpótlási törvény említett módon való tárgyalása miatt nem tudtuk megtárgyalni. Nem tárgyaltuk meg a társadalombiztosítási reformról szóló elképzeléseket, nem tudtuk megtárgyalni a költségvetési reformról szóló elképzeléseket, az adóreformelképzeléseket. Ezeknek a törvényjavaslatoknak a második félévre húzódása azt jelenti, hogy a költségvetési tárgyalás máris veszélyben van, máris az a veszély fenyegeti a Parlamentet, hogy a tavalyi módon fogjuk az év végén, sebtében megtárgyalni a költségvetést. Ez az előterjesztési mód, ahogy most elénk kerül ez a nag yon alapos és részletes módosító indítvány, újra ezt a veszélyt jelzi, hiszen nem tudjuk, hogy a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Párt ebből mit tud magáévá tenni – márpedig, addig érdemben erről a dologról nem tudunk tárgyalni. Nem hiszem, hogy ebben a Házban van valaki is, aki kiismerné magát ebben a pillanatban azon, hogy a Kisgazdapárt milyen módon kívánja a saját álláspontját ez ügyben kifejteni. Semmi közünk ahhoz, hogy a Kisgazdapárt a saját belső problémáival hogyan küszködik, de ha az a kormán ykoalíció működését és ezen keresztül az ország működését is meghatározza, ahhoz – azt gondolom – már van közünk. Nem tudjuk, hogy a Kisgazdapárt azt, hogy a nagyválasztmánya vagy a parlamenti frakciója illetékese ezekben az ügyekben, mikor fogja eldönten i, és mikor teszi lehetővé azt, hogy egy olyan javaslat legyen előttünk, amiről biztosan tudhatjuk, hogy a kormánykoalíció egységes álláspontja.
