Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
249 E javalsatainkkal szemben a Kormány álláspontja nagyon rövid és egyszerű volt: egy mondatba volt tömöríthető. Az volt az álláspont, hogy a civilisztikai szakértők szakvéleménye szerint ez a javaslatunk ellenkezik a társasági törvénnyel. Ehhez képes t az én érvelésem is csak egy mondatra szorítkozott, éspedig arra, hogy véleményem szerint ez a javaslat vagy ezek a javaslatok nem ellenkeznek a társasági törvénnyel. Természetesen nem igényelhetem, hogy képviselőtársaim döntsék el ezt a lakonikus rövidsé gű vitát. Még azt sem zárom ki, hogy valahol valamilyen jogszabályba tényleg beleütköztünk. Annyit azonban meg mernék kockáztatni, hogy a Kormány által foglalkoztatott szakértői gárdának nem arra kellene törekednie, hogy mereven mondjon nemet olyan javasla tokra, amelyek lehet, hogy talán kezdetleges eszközökkel, de egy nagyon sokak által óhajtott célt, a vagyonátmentések szankcionálásának megkezdését szeretnék elérni. Inkább kellene azon fáradozniok, hogy segítsék és korrigálják az ilyen javaslatokat, sőt e setleg sajátmaguk próbálják foltozgatni és alakítani a törvényeket azért, hogy az átmentési botrányoknak végül is valahogyan véget lehessen vetni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Matyi László, a Szabad Dem okraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Matyi László (SZDSZ) MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége a Kormány által 22 paragrafusból álló törvényjavaslatához kidolgozta az 52 pontból álló módosító javaslatcsomagját, az alábbi alapelvekre volt tekintettel, mely szerintünk az egyházi vagyon rendezéséről szóló törvényekkel kapcsolatban minden politikai párt számára irányadó kell, hogy legyen. Az első ilyen alapelv – az Alkotmány 60. § (1) bek ezdésében foglaltak, miszerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Álláspontunk szerint – figyelembe véve az elmúlt 40 év vallás- és egyházellenes politikáját is – ez az állammal szemben egy biz onyos pozitív diszkriminációs kötelezettséget is magában foglalt, mivel nem elég deklarálni, hogy vallásukat a hívők szabadon gyakorolhatják, hanem ehhez a gazdasági és egyéb körülményeket figyelembe véve az anyagi feltételeket is biztosítani kell. Szorosa n ehhez kapcsolódik az a második alapelv, amely az Alkotmány 60. §ának, tehát ugyanezen paragrafus (3) bekezdésében található, miszerint a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Véleményünk szerint ezzel az Alkotmány az egyházaka t egyértelműen a civil szféra körébe sorolta. Az Alkotmány nem kevesebbet mond ki, mint hogy az egyház, az egyházak nem az államhoz tartoznak és nem az állam intézményei, hanem a hívő emberek közösségéé, és pont a hívő emberek szabadságának védelmében kell megakadályozni azt, hogy az állam be tudjon avatkozni az egyházak belügyébe, és bármilyen politikai, ideológiai célra ezt a beavatkozást fel tudja használni. Álláspontunk szerint ez ugyanakkor kijelöli a már előbb említett pozitív diszkriminációnak a köré t részben, ugyanis úgy kell a pozitív diszkriminációt gyakorolnunk, hogy a civil szféra egyéb intézményei, szervezetei, egyesületei is lehetőséget kapjanak, – ne legyen az, hogy a civil szférának egyetlenegy szektora túlsúlyossá válik és az állam oly mérté kű pozitív támogatásban részesíti, hogy a szféra egyéb szereplői ettől komoly hátrányokat szenvednek. A harmadik ilyen alapelvünk volt, amikor ezt a törvényjavaslatcsomagot, módosító javaslatcsomagot előterjesztettük: a működőképesség elve. Álláspontunk szerint ma Magyarországon és bármikor egy felelős kormány nem alkothat törvényt 40 évvel ezelőtti állapotra tekintettel, és nem alkothat törvényt egy bizonytalan jövőre vonatkozással. Álláspontunk szerint ez azért van, mert egyrészt a múlt már nem hozható vissza, a jövőt meg ez a Kormány, – de nemcsak a Kormány, semelyik kormány nem ismerheti pontosan a 10 év múlva bekövetkező jövőt.
