Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - MATYI LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
250 Ugyanakkor a működőképesség elve a pozitív diszkriminációnak egy másik keretét szabja meg, hogy ez az a kör, eddig kell az eg yházakat, a vallás gyakorlását, a vallás gyakorlásának lehetőségét szolgáló ingatlanokat, intézményeket, anyagi javakat az egyházak, a hívő emberek közösségének rendelkezésére bocsátani. És nem utolsósorban negyedik alapelvünk a gazdasági racionalitás, ame ly egyrészt szem előtt tartja, hogy olyan megoldást kell találnunk az egyházak működőképességének rendezésénél, amely nagyon gyorsan megoldja azt a feladatot, amely az Alkotmány 60. § (3) bekezdésében van, miszerint az állam az egyháztól elválasztva működi k, ugyanakkor figyelemmel van a költségvetés a magyar gazdaság jelenlegi nehéz helyzetére. A törvényjavaslat tárgyalása során vált számunkra egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Kormány törvényjavaslata ezeket az alapelveket nem tartalmazza és ezekre az alapelvekr e nincs tekintettel. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bármennyire is reménykedtünk abban, hogy ez elkerülhető lesz, de ki kell mondani, hogy a Kormány javaslata, a kormánypártok javaslata kemény ideológiai célokat szolgál. Erre igazándiból akkor derült fény, am ikor a bizottsági ülésen – szemben azzal, hogy itt a plenáris ülésen a kormányzati képviselők, a kormányférfiak többször is hangoztatták, hogy jelen törvény a működőképesség elvén áll – , a bizottsági ülések során került beismerésre, hogy a működőképesség s zabályozását nem ennek a törvénynek, hanem majd egy leendő, még pontosan nem tudni, mikor meghozandó törvénynek lesz feladata rendezni. Álláspontunk szerint ez azért aggályos, mert az egyházakat úgy indítja el az ingatlanok visszakérése útján, hogy igazánd iból nincsenek tisztában azzal, hogy ezeknek működtetéséhez milyen egyéb anyagi feltételek állnak majd rendelkezésükre. Szintén ez az ideológiai cél nyert szemünkben megerősítést akkor, amikor a kormánypárti képviselők a bizottsági üléseken lényegében érde mi vita nélkül utasították el azon módosító indítványainkat, amelyek az egyház működőképességének gyors megteremtésére irányultak és az, hogy érdemben nem is voltak hajlandók vitatkozni arról a tényről, hogy jelen törvény mely paragrafusa tartozik kétharma dos körbe, s mely paragrafus nem tartozik kétharmados körbe. Megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk azt a kormánypárti képviselők által kifejtett álláspontot, hogy számukra teljesen elfogadhatatlan az az ellenzéki indítvány, miszerint ebben a törvényben az ö sszes egyház anyagi helyzetét rendezni kell, nem lehet most csak az úgynevezett történeti egyházakra, illetve azokra az egyházakra kitérni, amelyek jelentős mértékben anyagi hátrányt és erkölcsi hátrányt szenvedtek az elmúlt 40 év alatt, hanem rendezni kel l az összes, jelenleg ma Magyarországon működő egyház vagyoni helyzetét, mert véleményünk szerint akkor, amikor az Alkotmány megfogalmazza ezt a pozitív diszkriminációt, ez nemcsak azokra az egyházakra vonatkozik, amelyek működtek 405060 évvel ezelőtt, a melyek anyagi javakkal rendelkeztek 405060 évvel ezelőtt, hanem vonatkozik a ma Magyarországon működő összes egyházra. Itt kívánom megjegyezni, hogy álláspontunk szerint ez sérti a jogegyenlőség elvét; azt az alapelvet, amelyet minden jogállamban illik b etartani, és a törvényalkotás során illik szem előtt tartani. Gyakorlatilag ekkor vált számunkra bizonyossá, hogy ez a Kormány, ez a törvényjavaslat igazán érzéketlen a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlására, és ekkor vált igazán bizonyossá számunkr a, hogy ez a javaslat nincs tekintettel a civil szféra egyéb szerveire, egyéb intézményeire. Egyértelmű, hogy ma egy alapítvány amennyiben iskolát szeretne indítani, lényegesen hátrányosabb helyzetbe kerül, mintha egy egyház szeretne iskolát indítani. A költségvetési bizottságban különösen megdöbbentő volt az a tény, hogy a törvény gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban teljes érzéketlenséget tanúsítottak a kormánypárti képviselők, illetve ezek túlnyomó többsége. A kárpótlási törvényhez még készült egy hozzávetőleges számítási anyag – , ehhez a törvényhez semmiféle számítás nem történt a kormányzat részéről, hogy ez gyakorlatilag milyen terhet ró a költségvetésre.
