Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. július 4. csütörtök, a nyári rendkívüli ülésszak 5. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
248 megfosztották az egyházakat, anélkül azonban, hogy ezeket az ingatlanokat kivették volna az egyházak birtokából, illetve használatából. Többnyire olyan hitéleti célokat szolgáló ingatlanokról, főleg templomokról van i tt szó, amelyek szorosabb vagy lazább fizikális kapcsolatban vannak más ingatlanokkal, de ebbe a körbe tartozik például a világhírű sárospataki kollégium is. Senki sem vonja kétsé gbe, hogy ezeket az ingatlanokat vissza kell adni az egyházaknak. Az egyházak kérik ezeknek az ingatlanoknak a visszaadását, és ezt már a minisztériumi előzetes egyeztető tárgyalásokon is kérték. Módosító javaslatunk arra irányult, hogy ezeknek az ingatlan oknak a tulajdonjoga az egyébként kötelező eljárás mellőzésével, a törvény erejénél fogva szálljon át az egyházakra. Ezt a javaslatunkat a bizottságokban az ellenzék jelentős része is támogatta, a Kormány támogatását azonban nem sikerült kivívnunk. Ezért – ha csak tisztelt képviselőtársaim a javaslat mellett nem szavaznak – ezeket az ingatlanokat be kell majd jelenteni, 90 nap múlva nyilvántartásba kell venni, ezeknek bizottsági tárgyaláson kell keresztülesniök, kormánytárgyaláson kell keresztülesniök, sőt előfordulhat az is, hogy egy harapós önkormányzat a Kormány elhatározását bíróság előtt megtámadja. Ezzel rengeteg idő múlik el, véleményünk szerint teljesen feleslegesen. Lehet, hogy képviselőtársaim közül többen értik, hogy miért van szükség erre az időh úzó eljárásra, kereszténydemokrata képviselőtársaim azonban nem tudják megérteni. Az általános vitában sok szó esett az egyházi illetményföldekről, papok, kántorok, harangozók és más egyházi alkalmazottak illetményföldjeiről. Nem akarom az elhangzott érvek et ismételni, csupán egy eddig még el nem hangzott szempontra hívnám fel a figyelmet. Úgy tűnik, mintha ez elől a kérdés elől a Kormány ki akarna térni, mintha nem akarna a kérdéssel egyenesen szembenézni. A probléma már a kárpótlási törvény kapcsán is fel merült. Sokan ott akarták ezt a megoldást javasolni. Akkor úgy hallottuk, hogy abba a törvénybe ez nem fér bele, mert ott csak személyes kárpótlásról lehet szó. Ebbe a törvénybe azért nem fér bele, mert ennél csak termőföldről lehet szó. Ha megérjük, hogy egyszer majd elénk kerül a személyi sérelmek miatti kártalanítás, akkor abba a javaslatba sem fog beleférni, annak ellenére, hogy ezeknek a földeknek az úgynevezett önkéntes felajánlását igen gyakran kísérte az addig használók bántalmazása, sőt ennél sokka l radikálisabb meggyőzése is. Nem hiszem, hogy ebben az országban lenne valaki, akinek az agyában reális lehetőségként merülne fel az egyházi nagybirtokrendszer visszaállítása, de nem tudom megérteni azoknak a rettegését sem, akik félnek attól, hogy az egy ház és a föld akár egyetlen napon is említtessék. Akik úgy gondolják, hogy a magyar demokrácia, a magyar piacgazdaság dőlne akkor össze, ha a parasztgyerekekből lett lelkészeket, egyházi alkalmazottakat csak közel engednők a földhöz. Egyről azonban nem fel edkezhetünk meg: arról, hogy ebben az országban nemcsak a hitéletet, a kulturális életet, az oktatást, hanem a korszerű földművelést is az egyház teremtette meg. Azokat a javaslatokat, amelyek az egyházi illetményföldek kérdésében a kárpótlási törvényhez h asonló technikai megoldásra vonatkoznak, jónak tartjuk és támogatjuk. Előterjesztettünk végül két olyan javaslatot, amely a gazdasági társaságokba bevitt, találóbb és népszerűbb kifejezéssel: átmentett volt egyházi ingatlanok tulajdonjogának, kezelési és h asználati jogának a visszavételére irányul. Nincs szándékunkban a nagynehezen kialakulgató új tulajdonviszonyokat, tulajdonjogokat szétverni, csak azt szeretnők kérni, hogy az átmentők kénytelenek legyenek megválni átmentésük gyümölcsétől. Egyrészt azt sze retnők igazolni, bizonyítani, hogy lehet tenni valamit azokkal az ügyeskedőkkel szemben, akik miatt már évek óta háborog az ország, de akikkel szemben a törvényhozók – beleértve saját magunkat is – egyelőre tehetetlenül állnak; másrészt szeretnők legalább is elindítani az egyházakat a részvénytulajdonlásnak és a korszerű gazdálkodásnak azon az útján, amelyet egyébként a későbbiekben pártállásra való tekintet nélkül szánunk nekik, és amelyet ezzel a törvényjavaslattal, illetve törvénnyel meg is fogunk ígérni nekik.
