Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ):
150 javaslatukat ők maguk sem vehetik komolyan. Egyéb javaslataik pedig szoros öss zefüggésben sincsenek az alkotmánysértő paragrafusokkal. Világos a képlet: a tagság felé tett látszatgesztus, azzal a felhőtlen bizonyossággal, hogy ez úgysem megy, nem mehet át a parlamenti szavazáson, és így marad a koalíciós partnerük, a legnagyobb parl amenti párt, az MDF módosító csomagja, amelyet ezek után a kisebbik rossz magyarázatával megszavazhatnak, és így emelt fővel állhatnak a választóik elé. Ezt bizonyosságot tudva kellett eldöntenünk, hogy a parlamenti koalíciós többséggel teljes bizonyosságg al megszavazandó módosító kárpótlási törvényt megkíséreljük mi is a kisebbik rossz irányában elmozdítani. Nem vitásan a törvény alappilléreinek az alkotmányellenességét benyújtott módosítások kezelni igyekeznek. Most már azt is tudjuk Balsai miniszter úr s zavaiból, hogy a Kónya Imre által aláírt módosító csomagot a Kormány szakemberei a Kormány egyetértése mellett készítették. Változatlanul és általunk jelenleg is hangsúlyozottan fennálló alkotmányellenes részei már teljes egészében nem érintik a kárpótlási törvény lényeges elemeit. Így a jelenlegi szűkös keretek között próbáljuk meg módosító javaslatainkkal a kárpótlási törvényt oly mértékben alakítani, hogy következményeinek súlyát némileg enyhíthessük, talán a koalíciós pártok által elfogadható módon is. Három témakörrel szeretnék nagyon röviden foglalkozni, bár sok mindent érintettek már előttem kévpiselőtársaim, mégis úgy érzem, szükséges. Először a termőföld értékének meghatározásáról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Az elfogadott és egyben al kotmányellenes törvényjavaslat a kár és a kárpótlás kiszámításakor ugyanazt az értékőrző mércét, az aranykoronát használta, és így eredeti értéken kárpótolt. Ez lényeges eleme volt a reprivatizáció lehetőségének. Az új javaslat szerint – amellyel egyébként mi egyetértünk – a föld esetében is a kár forintértékben kerüljön meghatározásra, és ez a forintérték legyen irányadó a mindenki számára nyitva álló kárpótlási jeggyel történő földvásárlásra. Nem teljes azonban az öröm. Az új javaslat szerint a kár értéke változatlanul 1000 forint/aranykorona. Ugyanakkor a föld vásárlására árverésen nyílik módja és lehetősége a kárpótlásra jogosultnak 3000 forint/aranykorona kikiáltási ár mellett. A módosító javaslat azonban mindjárt hozzáteszi, ha a kikiáltási ár túl maga s lenne, akár 500 forint aranykorona értékig visszafelé is lehet – úgymond – licitálni. A licit furcsa filozófiája ez. Úgy gondolom, az előbbi rendelkezés volt tulajdonos és volt tulajdonos közötti különbséget eredményez, amely alkotmányellenes a tulajdon tárgya tekintetében, így a volt tulajdonosok között indokolatlan különbségtételt jelent. Addig, amíg egyéb vagyontárgyak – lakás, vállalkozás – tekintetében a kár mértéke mintegy tízszer, húszszor kevesebb, mint a jelenlegi érték, addig a termőföld tekinte tében még az is elképzelhető, hogy a kárérték magasabb, mint a jelenlegi érték. Glattfelder Béla képviselőtársam már beszélt erről, hogy tulajdonképpen kétszer annyit kaphat a károsult, mint amennyit elvettek tőle. Ennek a problémának a kiküszöbölésére fel tétlenül szükség van, és erre irányul az egyik módosító indítványunk, amely szerint a kikiáltási ár 2000 forint/aranykorona lenne. Ez még mindig kétszerese az elvett értéknek, szemben a 1520szoros egyéb vagyontárgyak tekintetében. Foglalkozni szeretnék a törvény időbeli hatályával, amelyet ugyancsak alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság. Ezt a kérdést ugyan kezelni látszik a Demokrata Fórum módosító csomagja, amikor javaslatot tesz az Alkotmánybíróság által elfogadható szakaszolási lehetőségr e. Ez a kezelési mód azonban csak formális, és tartalmilag nem kielégítő. Nem tartalmaz a javaslat olyan megoldást és elsősorban garanciát, amely biztosítja az 1949. június 1. előtti károsultak részére, hogy ugyanúgy, mint a '49 után kárt szenvedettek term őföldet vásároljanak a kárpótlási jegyükért. Teljesen bizonytalan ugyanis – felmérések és az igények ismerete nélkül – , hogy a kárpótlásra
