Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
148 Vajon azok az emberek, akik tömegükben érintettek a kárpótlási törvénnyel – és ez teszi ki a nagy többséget – , vajon elégedettek leszneke ezzel a törvénnyel, nem leszneke csalódottak, nem ébresztetteke körük ben olyan illúziókat, amelyeket ez a törvényjavaslat nem fog tudni valóra váltani? És lehet, hogy nem a jövő héten vagy a törvény elfogadását követően, de hogy néhány esztendő múlva ezeknek a keserű tapasztalatoknak a birtokában másképpen fogják ezt a törv ényt megítélni, ez határozott álláspontom. Ugyancsak nem merült fel az eddigi vita során, hogy vajon mi lesz azokkal a falusi önkormányzatokkal – amelyek a 3070 jelenleg Magyarországon működő önkormányzat 93%át alkotják – , amelyeknek gazdálkodásuk megalap ozásához a hajdan volt községi földeken, különböző, ötféle jogcímen ismert községi földeken kívül semmiféle más érdemleges lehetősége nem adódik és nem kínálkozik. Mi lesz ezekkel az önkormányzatokkal? Hogyan tudják megalapozni saját tevékenységüket? Lesze értelme vajon egyáltalán az átalakulási törvényről tárgyalnunk a szövetkezetek esetében, ha – mint ahogy azt a törvény egyik szakaszában, a 17. szakaszában olvashatjuk – ilyen százalékos arányban kötelezettek a szövetkezetek elkülöníteni földmenynyiségük et, földterületüket. És biztosítható lesze vajon – és ebben a törvény szövege nem ad pontos eligazítást – , biztosítható lesze a törvényben bennefoglalt 30 aranykorona, illetőleg 20 aranykorona valamennyi szövetkezeti tag, illetőleg alkalmazott számára? M iért tartalmazza a törvény az állami földtulajdon ilyen privilegizálását, szemben más tulajdoni formákkal? Hiszen a törvény csak a 27. szakasz (2) bekezdésében teszi kötelességévé az állami földtulajdonnal rendelkező állami gazdaságoknak – és nem beszél má s intézményekről, amelyek szintén rendelkeznek állami földterülettel – , hogy a szövetkezetek által árverésre kijelölt földterület 20%át kötelezettek árverésre bocsátani. Egyik oldalról az állami tulajdont, vagy a kollektív tulajdont le akarja bontani a tö rvény, másik oldalon ugyanakkor védi a törvény, nyilvánvalóan azért, mert ebből az állam számára a privatizációs folyamatban nagyobb bevételi lehetőségek származnak. Attól tartok tehát, és kérem, gondolkodjanak el ezeken a következtetéseken, hogy a hatása a törvénynek korántsem lesz egyenlő, és korántsem lesz megfelelő annak a rendkívül eltökélt politikai szándéknak, amely a kormánykoalíció pártjai részéről – e kérdésben következetesek – hónapokon keresztül megvalósul. Könnyen lehet, hogy újabb kárvallottak jönnek létre, vagy kárvallottjai lesznek ennek a törvényjavaslatnak. Mi lesz azzal a közel 30%nyi földterülettel, amely az eljárás elhúzódása következtében nyilvánvalóan már érdemben nem művelhető meg? És tovább lehetne sorolni a kérdéseket. Talán az ált alános vita eddigi menetétől, illetve a részletes vita eddigi menetétől eltérő módon azt a következtetésemet kell határozottan itt a Parlament nyilvánossága előtt elmondanom, hogy ez a törvény és a javaslat, a módosító javaslat, meggyőződésem, hogy hosszú távon ellentétes alapvető paraszttömegek érdekeivel, veszélyezteti a falusi önkormányzatok nagy többségének működését, és ugyanakkor gátolja az új típusú szövetkezeti formák kialakulását. Ezért sem támogatja a szocialista képviselőcsoport a törvényt és a t örvényjavaslatra benyújtott módosító indítványokat. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik Bogárdi Zoltán képviselő, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Bogárdi Zoltán (MDF) BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Elnök Ú r! Én tulajdonképpen kétperces hozzászólásra kértem volna lehetőséget Gerbovits úr fölszólalása után, de tekintettel arra, hogy ez nem így került bejegyzésre, néhány mondatban véleményezném, ami elhangzott, azon túlmenően is, amit Gerbovits úr mondott. Ugy anis úgy érzem, hogy ez a vita megint egy rossz vágányba futott – nem először – , és valahogy képviselőtársaim ott kezdték, ahol a múltkor abba se hagyták, és mindenki mondja a
