Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HACK PÉTER, DR. (SZDSZ): - ELNÖK (Szabad György): - BOROS LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
145 nyerheti el a Szabad Demokraták támogatását. Véleményünk szerint a kárpótlás kérdése a gazdasági stabilizáció alapvető ügye. Hívei vagyunk a kárpótlásnak, s az az érv, hogy az ötmillió forintig terjedő kárpótlás mel lett személyenként 20 ezer forintig állampolgári vagyonjegyet is jónak tartottunk a korábbi vitában, nem lehet érv arra, hogy ezt a két dolgot összekevertük. Szomorúan figyeljük, hogy a gazdasági kárpótlás gyakorlata ilyen ügyetlenül, ilyen zavarosan kerül a nyilvánosság elé, ilyen összefüggéstelenül történnek a törvény kidolgozásával kapcsolatos akciók. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy nincs egységes kormányálláspont, s a Kormány helyzetét tisztázatlanul hagyva kíván túljutni a számára egyre kínosabbá váló bonyoldalmon. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a gazdasági válság és a bizonytalanság elmélyülésének időszakában nincs olyan Kormányunk, amely képes vezetni az országot. A kárpótlási törvényt módosító egyes javaslatokról a következő a véleményünk. Az alkotmán ybírósági határozat körülhatárolja a Parlament döntési szabadságát. Egyfelől kizárja az olyan kirívó megkülönböztetéseket tulajdonos és tulajdonos között, amelyeket a korábbi koalíciós megállapodás alapján elfogadott törvény a föld és a lakás, illetve más vállalkozási tulajdon vonatkozásában tartalmazott, másfelől kizárja, hogy egyáltalán ne legyen kárpótlás, vagy csak névleges kárpótlás legyen. Az Alkotmánybíróság határozata végérvényesen tisztázta, hogy mindkét szélsőséges álláspont elfogadhatatlan. Ilyen előzmények után került sor az MDF parlamenti frakciójának és a Kisgazdafrakciónak az előterjesztésére. A kisgazdapárti módosító javaslatot nem tudjuk támogatni, mert a földön kívüli kárpótlást degresszíven, az államosított vagyon sok esetben kis részére kibocsátott kárpótlási jeggyel kívánja végrehajtani, azaz piaci vásárlásra kényszeríti a kárpótoltat, az eredeti vagyonának tört részéért vásárolhatja meg a kárpótlás során a vagyontárgyat vagy a vagyontárgynak egy részét, amelyet korábban birtokolt, vagy amit értékben birtokolt, míg a földet továbbra is közvetlenül reprivatizálni kívánja. Függetlenül attól, hogy a kárpótolt vállaljae a föld megművelését. A javaslat ezért továbbra is alkotmányellenes, és a mértékeket illető módosító elemeinek pénzügyi köve tkezményei pedig végiggondolatlanok. Az MDFfrakció a nem természetben történő általános kárpótlásra tesz javaslatot, s az állampolgárok között csak ott tesz megkülönböztetést, ahol ez a mezőgazdasági termelés szempontjából célszerűnek látszik. A jó elemek ellenére sem tekintjük azonban az ő javaslatukat megoldottnak, mert automatizmusokat hoznak létre a kárpótlási földalap nagyságáról, ami adminisztratív beavatkozást jelent, melynek következtében megyénként és tájegységenként indokolatlanul fel és le fogja értékelni a földet. Nem tekintjük azt sem elfogadhatónak, hogy a javaslat megkülönböztet 1949 után károsodottakat, és azok számára közvetlen földvásárlási lehetőséget biztosít kárpótlási jegyekkel, így a korábban károsodottak akkor fognak kárpótlási jegyh ez jutni, amikor a jobb földek már elkeltek. Nem tekintjük megoldottnak a lakásvásárlásra fordítható kárpótlási jegyek ügyét sem, mert tovább csökkenti az önkormányzatok mozgásterét, holott köztudomású, hogy az önkormányzatoknál már most is ezrével állnak sorban a lakásigénylők, a víz minőségének javítását, csatornázást és más elemi állampolgári igény kielégítését követelők. Végül azt szeretném említeni, hogy a földet csak az adósságterhekkel együtt kaphatja meg a szövetkezeti tag, a kárpótlás során a banki hitelek fedezetéül szolgáló földtulajdon megszűnik biztosítékot nyújtani a hitelezők számára, és ezzel a tervezett változással működésképtelenné tehetik a pénzügyi rendszert. A fentieket összefoglalva ki kell mondanom, hogy a Kormány a kárpótlás ügyében m indeddig nem volt képes megfelelő erőfeszítéseket tenni a nemzeti egyetértés szükséges kialakítására.
