Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 17. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független):
15 forint volt. Tehát akkori törvényalkotásunk elodázása tovább konzerválta, sőt rontotta a gazdasági szereplők helyzetét. Ugyanis a sorbanállások duzzadását okozó bűnösök és bűntelen ek arányára nincs megbízható adat, a becslések szerint 40%ra tehető az úgynevezett körbe tartozók, vagyis az adósságaik és követeléseik alapján végeredményben nullszaldósnak tekinthető gazdálkodók aránya. A csődeljárásokat, felszámolásokat a bíróságoknak kell levezényelniük. Képesek leszneke a törvényben meghatározott időben megbírkózni ilyen nagy mennyiségű feladattal? A tömeges bevezetést meg tudjáke oldani? Tudjáke mindezt tisztességgel működtetni, lesze ellenőrzés, nehogy visszaélésekre kerüljön so r, mert a felszámolás vége privatizálás. A nemzetgazdaságban pedig nem mindegy, hogy a folyamatban az állami vagyon milyen értéket képvisel, és később hatékonyan működtethetőe. A törvény futótűzként éri a gazdaságokat, ha a keletkező hatásokat nem tudjuk kezelni, mert előre nem is számoljuk ki azokat. Fel kell mérni ezért a törvényjavaslat gazdasági kihatásait a Kormánynak annak érdekében, hogy a törvény végrehajtható legyen, és a következmények előre kiszámíthatóak legyenek. Például mire gondolunk? A fogl alkoztatáspolitikára, az elmaradott térségek problémájára. A fenti gondolatokat mi ébresztette bennem? Mint minden vezérszónok, én is elolvastam a klasszikus csődtörvényt, ami szentesítést nyert 1881. március 27én. Egyben azt is elmondhatom – bár személye s dolog – , hogy életem első olyan törvénye, amit mint egy izgalmas regényt olvastam végig, és teljesen egyértelműnek, mindenki számára érthetőnek találtam. Jó lenne, ha az általunk hozott törvényekről is ilyen véleményeket hallanánk. A törvény olvasása köz ben értettem meg igazán, hogy dr. Füzessy Tibor képviselőtársunk miért nem találja sem címében, sem tartalmában megfelelőnek a törvényt. Ez a törvény az előttünk levő törvényjavaslatunknál sokkal keményebben jár el az adósokkal szemben, és a törvény hatály a a magánszemélyekre és a magánvállalkozásokra is kiterjed. Bár egyesek szerint a törvényjavaslat előnye, hogy ezt nem itt rendezi. Abban osztjuk képviselőtársunk véleményét, hogy elsősorban nem e törvényjavaslat célja a gazdasági viszonyok rendezése, átsz ervezése, átalakítás, de mégis azt kell mondanunk, hogy a mi jelenlegi helyzetünk más, és a törvényjavaslat a fent említett folyamatokra igenis hatással lesz. Ezért lenne jó, ha a fontosabb gazdaságipénzügyi törvényeket már most tárgyalná a Parlament. A k lasszikus csődtörvény – a 17. cikket így nevezném – a hitelezők érdekeit védte maximálisan, s már akkor sem volt egészen európai. Az akkori európai törvények már tartalmaztak csődön kívüli kényszeregyezséget. Az angol törvényhozás a csődön kívüli kényszere gyezség intézményét már 1826ban honosította meg, és azóta a súlypontot fokról fokra az egyezségi eljárás fejlesztésére helyezte. Idéztem mindezt az 1916. január 18án kihirdetett 5. törvénycikk általános indoklásából. Ez is igazolja, hogy mi a korszerűsít éséig csak 1916ban jutottunk el. Nem a múlt elemzésével akarok foglalkozni, de fontos tanulságokat lehet levonni, ugyanis akkor a gazdaság minden szereplője tudta, hogy a csődeljárás mind a közadósra, mind annak hitelezőire súlyos következménnyel jár. A k özadós létét úgyszólván teljesen megsemmisíti, mert hitelét teszi tönkre, és mert keresetétől fosztja meg, amikor összes vagyonát és így a megélhetése forrásául szolgáló vagyont is a tartozások kiegyenlítésére fordítja. A hitelezőkre pedig a csődnyitás egy et jelentett a követelés túlnyomó részének végleges elvesztésével. A csődeljárás mindenütt költséges dolog volt, nálunk is az lesz. Nemcsak a bírósági kiadások, hanem a vagyon működtetése körüli gondok miatt is. Félreértés ne essék: nem arról szeretnék bár kit meggyőzni, hogy nem kell a csődtörvény, hanem inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy az milyen tragikus helyzetet teremt, ha alkalmazni kell. Az előbbi fejtegetésből kérdésként vetődik fel az, hogy a 2344. törvényjavaslat a csődön kívüli kényszeregyez ség alapelveit magában foglaljae. Véleményünk szerint a Csődeljárás című rész ezt részben tartalmazza. Még a felszámolás maga a csődnyitás alapelveit tartalmazza, szerintünk nem
