Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ):
137 A helyzet megoldásának kulcsa ismét a kormánypárti képviselő k kezében van. Az ellenzék pártjai csupán reménykedhetnek abban, hogy a kormánytöbbség ezúttal egy, az alapvető követelményeknek megfelelő törvényt fog elfogadni. Eddigi tapasztalataink alapján úgy véljük, ennek rendkívül csekély az esélye, hiszen a kormán yzó pártok között politikai konszenzus nem jött létre, a Kisgazdapárt és az MDF álláspontja nem közeledett egymáshoz. Sőt, a kárpótlási jegyek pénzre válthatóságának kérdésében a Kisgazdapárt most elvetette a súlykot. A FIDESZ célja a törvényjavaslat vitáj ában az, hogy a részletes vita keretei között a kormányzó pártokat olyan módon befolyásolja, hogy az alkotmányjogi és a gazdasági szempontok az eddigieknél lényegesen jobban érvényesülhessenek, és lehetőleg mihamarabb véget érjen ez az áldatlan vergődés. S ajnos ennek a kérdésnek a gyors megoldását lehetővé tevő eljárás helyett – miszerint a Kormány által visszavont törvényjavaslat a koalíciós pártok egyeztetése után kerül újra a Parlament elé – a kormányzó pártok a részletes vita újbóli megnyitása mellett f oglaltak állást, amely egy lényegesen hosszadalmasabb eljárást eredményezett. Gondoljanak bele, tisztelt Képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése óta majdnem egy hónap telt el. A kormányzó pártok döntésüket azzal indokolták, hogy csu pán az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minősített 3 szakaszt és a törvény ezekkel összefüggő szakaszait szabad módosítani. Nyilván nem figyeltek fel arra, hogy a 3 alkotmányellenes paragrafus a 25 paragrafusos törvényből 19cel áll szoros összef üggésben. Ezért az MDF javaslatában szereplő két új koncepcionális elem – az árverés és a vállalkozói hitel – bevezetése gyakorlatilag a törvényjavaslat újrakodifikálását tette szükségessé. A törvény megvitatásának elhúzódása már eddig is azt eredményezte, hogy a Kormány által beterjesztett szövetkezeti törvényt és más fontos gazdasági törvényeket nem tudjuk majd elfogadni a nyári szünet előtt, pedig azok megítélésünk szerint lényegesen fontosabbak lennének, mint a kárpótlási törvény. Különösen akkor lenne kár az elfecsérelt időért, ha a kormánypártok politikai céljainak s az Alkotmány összeférhetetlenségének következtében a tisztelt Ház újra egy alkotmányellenes törvényt fogadna el. Várható ugyanis, hogy a törvény által hátrányosan érintettek, a szövetkezet i tagok, az önkormányzatok és azok, akiket a törvény hátrányosan megkülönböztet, érdekeik védelméért az Alkotmánybírósághoz fordulnak majd. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy ez esetben újabb hónapokat kell majd a kárpótlás ügyével foglalkozni. Vajon remél hetjüke a benyújtott módosító javaslatok elfogadásától, hogy nem ez fog történni? Tisztelt Képviselőtársaim! Először vizsgáljuk meg az MDF képviselőcsoportja által benyújtott módosítójavaslatcsomagot. A javaslat egyik új eleme az árverés. A törvény 21. §ának (1) bekezdése szerint az árverésen az a kárpótlásra jogosult vehet részt, akit e törvény alapján kárpótlási jegy illet meg. Ez a megfogalmazás igen pontatlan. Nem egyértelmű, hogy azt jelentie, hogy a kárpótlásra jogosult, mivel a kárpótlási jegy a törvény szerint átruházható értékpapír, a kárpótlási jegyek másodlagos piacán vásárolt kárpótlási jegyeit is felhasználhatja a licitálás és a 7. § (2) bekezdésében említett önkormányzati lakásvásárlás során, és ha igen, akkor mi az alapja annak a megkülönb öztetésnek, miszerint egyesek, a kárpótoltak, vásárolt értékpapírokkal vehetnek részt az árverésen, míg mások nem. Különösen aggályos ez azért, mert bár a törvény az 1. § (1) bekezdésében elismeri az 1939 és 1949 közötti időben tulajdoni sérelmet szenvedet tek kárpótlásra jogosultságát, de a jogosultság igazolását és a kárpótlás végrehajtását egy későbbi időpontban látja csak végrehajthatónak, ami ezen személyek számára súlyos hátrányt jelent. Továbbá ennek a törvénynek a végrehajtását meghiúsíthatja, hogy e zeket a személyeket ugyanolyan elvek alapján lehessen a későbbiek során kárpótolni, mint az 1949 után sérelmet szenvedetteket. A törvény azáltal, hogy például a szövetkezetek földalapon túli összes földjére vételi jogot állapít meg, azzal az eredménnyel já rhat, megakadályozza azt, hogy a később kárpótlandók közül bárki földre válthassa a kárpótlási jegyet, ezáltal később ki nem egyenlíthető megkülönböztetéshez vezet, miután a kárpótlás fedezetéül szolgáló alapot pótolhatatlanul elvonja.
