Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PÁSZTOR GYULA, DR. (FKgP):
135 abban, hogy az előző vita során már túljutottunk azon a szakaszon, amikor úgy gondolják egyesek, hogy érv lehet a saját álláspontjuk mellett vagy azzal szemben mások neveltetésére, korára meg életútjára hivatkozni. Kérem, ezek nem érvek. Kérek ezért mindenkit, hogy ne hivatkozzon lehetőleg a vitában egyetlen más képviselőtársunk életére sem, korára sem, tapas ztalataira és tapasztalatlanságaira sem. (Zaj – Dr. Józsa Fábián (MDF) Arra hivatkozik, amire akar.) Cserében ígérem, hogy mi sem hivatkozunk arra, hogy kik voltak tszelnökök akkor, amikor már másodszor verték be a parasztokat a tszbe. (Taps az SZDSZ és a FIDESZ padsoraiban.) Azért nem hivatkozunk erre, mert úgy gondoljuk, hogy ez nem lenne érv sem a mi saját álláspontunk mellett, sem az önök, a mi álláspontunktól különböző álláspontjával szemben. Tehát mi ilyen érveket nem kívánunk használni a vitában, s mindenkit megkérek, hogyha lehetséges, akkor velünk szemben ugyanazt a gesztust tegye meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Szólásra következik Pásztor Gyula a Független Kisgazdapárt részéről. (Dr. Hack Péter (SZDSZ) Egymás után két Kisgazda?) Felszólaló: Dr. Pásztor Gyula (FKgP) PÁSZTOR GYULA, DR. (FKgP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy az idővel való takarékosság jegyében a mindannyiunk által jól ismert előzmények taglalása helyett és Orbán úr kér ésének is eleget téve a lényegre térjek. Az Alkotmánybíróságnak a köztársasági elnök úr kérdésére adott válaszai, illetőleg az e válaszokban megnyilvánuló alkotmányossági szempontok több helyen is érzékenyen érintették a Kisgazdapártnak a kárpótlással kapc solatos törekvéseit. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy az Alkotmánybíróság nem a Kisgazdapárt programját és a kárpótlás kérdésében elfoglalt álláspontját találta alkotmányellenesnek, mint ahogy önmagában nem minősült alkotmányellenesnek a koalíció másik két pártjának kárpótlási elképzelése sem. Az Országgyűlés által elfogadott törvény azáltal vált alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá, hogy a koalíciós pártok eltérő elvi és koncepcionális alapokon nyugvó kárpótlási törekvéseit megpróbáltuk egy etlen törvény keretein belül összefércelni, mindezt még – jó gazda módjára – némi költségvetési takarékossági szempontokkal is összevegyítettük, ami tovább fokozta a már úgyis meglévő koncepcionális zűrzavart. A Független Kisgazdapárt a jogsérelmet szenved ettek teljes körének kárpótlási ügyét a magáénak érzi, s erről az elmúlt hónapok hosszú és nemegyszer szenvedélyes vitái során már többször szót ejtettünk, mint ahogy arról is, hogy a Kisgazdapárt a kárpótlásra jogosultak ügyének felkarolása mellett – poli tikai programjából eredően – kiemelt figyelmet fordít a földtulajdonban okozott sérelmek kárpótlásának kérdéskörére, s ezen keresztül az egész magyar mezőgazdaság tulajdonviszonyának rendezésére. Ezért is érint minket különösen közelről az Alkotmánybíróság nak az a megállapítása, hogy a különböző tulajdoni tárgyak között a kárpótlás módja és mértéke tekintetében tett megkülönböztetést alkotmányellenesnek minősíti. Mint ez képviselőtársaim előtt is ismeretes, az Országgyűlés által megalkotott kárpótlási törvé ny a földtulajdonban okozott sérelem esetén ezer aranykorona értékig – s mivel a törvény szerint egy aranykorona ezer forinttal egyenlő, lényegében tehát egymillió forint értékhatárig – degressziómentes, 100%os kárpótlást biztosított. Az ugyancsak degress ziómentes értékhatár más tulajdontárgyak esetében 200 ezer forint volt. Önmagában az egymillió forintos degressziómentes értékhatár nem alkotmányellenes, mint ahogy ugyancsak önmagában a 200 ezer forint sem az. Alkotmánysértővé válik azonban rögtön és akko r, ha ezeket egymás mellé téve próbáljuk a törvény keretein belül egyidejűleg érvényesíteni. Mi tehát a megoldás? Erre a kérdésre legalább három kézenfekvő válasz adódik. 1. Csökkentsük le a földért nyújtott kárpótlás degressziómentes értékhatárát 200 ezer forintra.
