Országgyűlési napló - 1991. évi nyári rendkívüli ülésszak
1991. június 24. hétfő, a nyári rendkívüli ülésszak 3. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ORBÁN VIKTOR, DR. a FIDESZ frakcióvezetője:
134 A negyedik kérdés az egyéb vagyonok diszkriminációja a földhöz viszonyítva. Az Alkotmánybíróság helyesen döntött. Fel kell emelni az e körben érintettek kárösszegének plafonját. Tudom, az ország teherbíró képessége v éges, ezért nagyobb időintervallumra kell állami garanciát adni e kérdés igazságos, arányos rendezéséhez. Bár személyes és a vidék többségi véleménye is, hogy a tulajdon rendezéséhez nem kell pénz, csak a tulajdon, tulajdonjog visszaadása azért az összegér t, amennyiért az állam azt elvette. Sok képviselőtársam hangsúlyozta: nem ők követték el a törvénysértéseket, hogy feleljenek érte. Teljesen igazuk van. De megkérdezem: mi vettük fel a dollárkölcsönöket, ki hozta létre az adósságokat, ne fizessük ki? Hol k ezdődik a felelősség, a kontinuitás kérdése, mettől meddig? Vagy átérezzük mindannyian helyzetünk, sorsunk valóságát, örökölt adottságát, és azt közösen oldjuk meg, mert ez országunk létérdeke, vagy jogi érvekre hivatkozva igazunk tudatában vitatkozunk tov ábbra is szuverén alanyi alapon, de ez nem vezet sehova. Illetve vezet tovább a válság elmélyülése felé, mert én a tulajdonviszonyok rendezetlenségében és elhúzódásában látom a nagyon komoly fenyegető válságot, az elmaradt lépések elmulasztása indulatok el szabadulását, irányíthatatlanságát, állampolgári elégedetlenséget indukálhat. És ez az igazi válság, nem a taxisblokád, sztrájkszervezés, bár kétségkívül súlyos gond a növekvő munkanélküliség. És milyen visszaélések vannak itt is? Egyes volt vezetők még eb ből is profitálnak, s milliós végkielégítést vesznek fel, mert most pár száz forinttal kevesebb a fizetésük. Amíg a lakosság zöme egyre nagyobb gondokkal küzd, bizonyos elemek, akik közel vannak a tűzhöz, bennfentesek gátlástalanul, szemérmetlenül használj ák ki az átalakulás joghézagait, zökkenőit. Nekünk, képviselőknek kötelességünk a szavunkat felemelni e káros, még mindig meglévő virulens jelenségek ellen, mert bűnös az, ki cinkosok közt hallgat. (Zaj.) Mennél tovább húzódik a tulajdonviszonyok rendezése , annál mélyebbre ássuk magunkat nehézségeinkbe, mert addig ide ugyan nem jön vállalkozó külföldi tőke, amíg stabil helyzet nem alakul ki, pedig ennek jelentőségét, úgy érzem, nem kell külön hangsúlyoznom. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, hogy segíte a megoldásban, hogy azok, akik a napos oldalon éltek, élnek, elgondolnák, mi lenne, ha ők is úgy járnának, mint az a nagy tábor, kinek fájdalmát, sérelmét szóvá teszem, orvoslását sürgetem. Ha esténként olyan rettegéssel feküdnének le, hogy megérike itt a reggelt, hogy nem áll meg a dzsip éjfélkor, és a legszükségesebb holmival a batyuban ott kell hagyni a kedves otthont, puha fészket durva közeg, közönséges viselkedés, félelem és bizonytalanság gyötrő érzései között? Nem lehet ezt elképzelni. Ezt csak át élve lehet megérteni. Százezrekkel együtt megpróbáltuk, átéltük, mégsem kívánjuk senkinek sem viszonzásul. Egyet viszont igen. Fogadják el idős képviselőtársuktól mementóként a következő igét, s remélem, hogy tudják alkalmazni életükben: amint akarjátok, h ogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek azokkal. A Független Kisgazdapárt módosító javaslatainak beépítésével javasolom a törvénytervezet elfogadását, és megköszönöm szíves türelmüket. (Taps középen.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik frakcióvezetőként, kétperces felszólalási időt kérve Orbán Viktor. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor, a FIDESZ parlamenti csoportjának vezetője ORBÁN VIKTOR, DR. a FIDESZ frakcióvezetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Frakcióvezetőként k értem két percet, hogy reagálhassak az előttem szóló néhány gondolatára. A frakciónk nevében egyébként a beszédet Glattfelder Béla fogja elmondani, tehát én csak egy rendkívüli kétperces erejéig rabolom most az önök türelmét. Azért kértem szót, mert úgy go ndolom, hogyha ebben a hangnemben és ezekről a kérdésekről folytatjuk a vitát, akkor föltehetően nem sok eredményre fogunk jutni. Nagyon reménykedtünk
