Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARVAS IVÁN (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GREZSA FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJKAI ZSOLT (FKgP)
475 Az 1975. évi II. törvény többek között kimondja, hogy szolgála ti időként kell elismerni a munkásmozgalomban 1945 előtt eltöltött időt. Ez az 55. szakasz. Nem tudom, hogy értékteremtőe az a tevékenység, amelyet néhány plakát ragasztásával vagy esetleg röpcédulák szórásával fejtett ki a munkásmozgalom hős harcosa. Egy általában nem tudom, hogy mi minősül munkásmozgalmi tevékenységnek. Ezt eddig még senki sem tudta megmagyarázni, így én sem tudhatom. Nagyon furcsállom, hogy nemzeti gondozottakként olyan személyek kerülhetnek - vagy jogutódaik - a gondozási díjban részesü lők közé, akik az elmúlt 45 évben is preferáltak voltak, azok a személyek, akik élvezői, haszonélvezői voltak múltbeli tevékenységüknek vagy a tevékenységet végrehajtó őseiknek. Különösen irritál a 30/1985. rendelet 3. szakaszának a figyelembevétele, amely azt mondja ki, hogy kedvezmény illeti meg továbbá azokkal is, akik fegyveres partizánharcban részt vettek, különbséget nem téve aközött, hogy ezt a fegyveres partizánharcot Magyarországon, esetleg a Szovjetunióban vagy Jugoszláviában folytatták. Magyarors zágon nem alakult ki rendszeres partizánharc. Ezt nagyon jól tudjuk. A partizánszövetségek is később verbuválódtak" sőt mondhatnám, hogy ez apáról fiúra szálló hagyomány lett, mint a vitézi rend: akinek az apja vitéz volt, ő is vitéz lett, akinek az apja p artizán volt, ő is azzá vált. Ez valahogy sérti a törvényről alkotott értékítéletemet. Nem érthető továbbá az sem, hogy a nem önként Magyarországról idegenbe hurcolt - így fogalmaztak történészeink - magyar katonákra is lövő, sebesültként a frontról hazajö vő vonatokat felrobbantó partizánok miképpen kaphatnák meg ezt a kitüntetést, miképpen kaphatnák meg ezt a pluszt. Ez erkölcsi érzékemet sérti. Meggyőződésem az, hogy a tényleg a fasizmus ellen a magyar nép véráldozatát követelő tevékenységek ellen fellépő k megérdemlik, meg kell hogy érdemeljék a megkülönböztetést, de szerintem elvesztette a jogát a megkülönböztetéshez, a kiemelt nyugdíjhoz vagy pótlékhoz az, aki később, a diktatúra éveiben maga is részese lett a diktatúra megvalósításának, és igenis felül kell vizsgálni, hogy mindazok, akik előnyt élveznek, a későbbiekben ezt megtarthatjáke. Voltak a magyar nép áldozatai között jó néhányan, akik tényleg a magyar nép érdekében, a magyar nép létéért, fennmaradásáért, szabadságáért áldozták életüket Nagyon hi ányolom, kedves Képviselőtársaim, a törvényből azt, hogy nem esik szó a 301es parcella mártírjainak utódairól a nemzeti gondozottak között, a tenoreseményeknél áldozatul esettek utódai között nem találunk javaslatot arra, hogy ezek miképpen részesülhetnén ek nemzeti gondozási díjban. Aki megjárta Recsk poklát, 1956 után Márianosztrát, és életéből éveket vagy évtizedeket töltött ott, az miért nem részesülhet e törvényes pótlékokban? Az ezekre vonatkozó javaslatokat természetesen beterjesztettem. Még egy dolg ot! Néhány képviselőtársam rosszindulatúnak minősítette ezt a törvényt. Én nem minősítem annak, csak igazságosnak. Darvas Iván képviselőtársam elmondta, hogy a mártírok unokáinak a kezéből akarjuk kiverni a kenyeret. Nem akarjuk kiverni a kenyeret, mert az oknak nem kenyér, hanem kalács van már a kezükben, nem putrikban laknak, hanem emeletes házakban, és 45 éven keresztül élvezték a számukra nem igazságtalanul, de oda nyújtott igazságszolgáltatás kedvezményeit. (Taps.) Nagyon sajnálom, hogy Soós Károly Atti la képviselőtársam - mint ahogy Salamon László képviselő úr is elmondta - nem arról szólt, amiről tiszte lett volna szólni. Azt hiszem, ez szereptévesztés volt. Végül is nem szenvedtem csorbát, mert Figler János képviselőtársam - aki nem tagja ugyan a költ ségvetési bizottságnak - elárulta, hogy 25 millió forintot fizettünk eddig havonta, és már 250 milliónál tartunk. Azt vártam volna Soós Károly Attila képviselő úrtól, hogy elmondja, hogy az innen befolyt megtakarítást hogyan osztjuk tovább a rászorulóknak, mennyi pénzt takarítunk meg, mennyi pénz jön be. Úgy hiszem, ez egy költségvetési bizottság dolga, nem pedig az, hogy átvegye egy politikai döntés bírálatát, vagy politikai célt tévesszen ezzel. (Taps.)
