Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
995 Azt hiszem, szerencsés lett volna ezt a törvényt a legszélesebb körű érdekegyeztetés, pártok közö tti megbeszélés és teljes konszenzus után a Parlament elé hozni. Ha azonban már így került sor a törvényjavaslat tárgyalására, akkor úgy gondolom, nagyon erősen meg kell fogadnunk, hogy nem fordítunk több időt a témára, mint ami feltétlenül szükséges. Az e lmúlt negyven év ügyvédségének két, előttem, az én szememben igen ellentétes értékelése hangzott el az előttem hozzászólók szájából. Elhangzott az, hogy az ügyvédség az elmúlt rendszer kiváltságos rétege volt, és elhangzott egy olyan ítélet is, amely szeri nt az ügyvédség az elmúlt rendszer áldozata volt. Én egyik álláspontot sem tudnám magamévá tenni. Én úgy gondolom, hogy sem az egyik, sem a másik felfogás az ügyvédségről nem fogadható el. Az én szememben az ügyvéd egy olyan, viszonylag jól kereső, jól szi tuált réteg volt, amelynek azonban igen erősen és igen keményen meg kellett dolgozni azért, hogy ilyennek tarthassa és ilyennek tekinthesse magát. Én úgy gondolom, hogy az ügyvédség sokat szenvedett olyan keretek között, amiket én nem is sztalinista kerete kként határoznék meg, hanem a szellemi munkát céhrendszerben zsugorító rendszerként és keretekként. Én az elmúlt negyven év ügyvédségének azt a vonását értékelném legtöbbre, amit az igazságért és a törvényességért való küzdelemre fordított. Az elmúlt idősz aknak a legkülönbözőbb hatóságai az ügyvédektől igen gyakran és igen sokszor kívántak meg bátor kiállást, olyan kiállást, amelyik nemegyszer a saját létüket és a saját szabadságukat is veszélyeztette. Igaz, hogy én nyomorgó ügyvéddel az elmúlt negyven évb en nem találkoztam, de az is igaz, hogy találkoztam ennek a testületnek nagyon sok meghurcolt áldozatával. Ami a törvényjavaslat koncepcióit illeti, csak néhány kérdéshez szeretnék hozzászólni. Teljesen egyetértek azzal, hogy az ügyvédség intézménye és a j ogállamiság fogalma egymástól elválaszthatatlan. A törvényjavaslat az ügyvédkedést alanyi jogként kívánja szabályozni és meghatározni. Úgy gondolom, hogy az alanyi jognak minden megkötöttség nélkül való érvényre juttatása és végigvitele azonban egy kicsit átcsúszást jelentene a ló másik oldalára. A kereszténydemokrata felfogás az alanyi jogokat mindig csak a közjó szempontjából tudja felfogni és értékelni, és általában minden alanyi joggal kapcsolatban – kivéve természetesen az emberi jogokat – az a vélemén yünk, hogy az alanyi jogokat a közjó érdekében – ha szükséges, akkor – korlátozni kell. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat néhány helyen az alanyi jogok korlátozását meg is valósítja. Ilyenként fogom fel azt a szabályozást, amely szerint külön jogszabályba n meghatározott szakvizsga letételéhez köti az ügyvédkedést. A külön jogszabály nagyon széles körű lehetőséget vet fel. Az alanyi jog korlátozása a 65. életév is, az is, hogy nyitva marad a lakás megfelelőségének és más törvénnyel, vagy más javaslattal, in tézkedéssel, kamarai határozattal való meghatározási lehetősége annak, hogy mit tekintsünk, mit tekintettünk megfelelő lakásnak. Még egy gondolatot megfontolandónak tartanék: lehet, hogy alapvetően ellenkezést szül, amit mondok, de megfontolandónak tartaná m a létszámkorlátozásnak bizonyos leszűkített módját és lehetőségét is. Az 1937. évi IV. törvénycikk, amely az ügyvédi rendtartásról szólt, egy olyan megoldást tartalmazott, amit én a magam részéről kifogástalannak és kifogásolhatatlannak tartok. Eszerint az illetékes Kamara javaslatára az igazságügyminiszter az illetékes bíróság elnökének és a Kamarák Országos Szövetsége – akkor más volt az elnevezése – elnökének meghallgatása után korlátozhatta adott területen az ügyvédi létszámot, és itt a korlátozás fe ltételét szó szerint idézném: "Ha az a lakosság számához és gazdasági helyzetéhez mérten túlságosan magas, és ennek folytán a tisztességes ügyvédi munkából való megélhetést is tartósan lehetetlenné teszi." A tisztelt fiatalabb jogász képviselőtársaim olyan időszakban nőttek fel, amikor a kereslet mindenben, nemcsak az élelmiszerekben, iparcikkekben, szolgáltatásokban, hanem szellemi szolgáltatásokban is – beleértve az ügyvédi szolgáltatást is – messze meghaladta a kínálatot. Én azonban már éltem olyan időke t is, amikor egészen más volt, amikor fordított volt a helyzet. Azt hiszem, hogy a piacgazdaság kibontakozása után egy adott területen hány iparosra, gyárosra, vállalkozóra, kereskedőre van szükség, azt csalhatatlan pontossággal fogják szabályozni a
