Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
994 ezeknél ez megoldható volt jogtechnikailag, akkor én nem látom semmilyen akadályát, hogy a társadalombiztosítási jogállást más területeken nem lehetne megoldani. Ezze l az egyik érvet máris kivettük az ezt támadók kezéből. A munkaviszony kérdésének egy másik ága is van, hogy magát az ügyvédi tevékenységet – a mostani tervezet szerint – nem lehet munkaviszonyban folytatni. A magyar jog a háború előtt ismerte a "helyettes ügyvéd" intézményét. A helyettes ügyvéd egy ügyvédi irodának, az ügyvédséghez szükséges minden egyéb feltétellel rendelkező, munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottja. Külön névjegyzékük volt a helyettes ügyvédeknek. Számos nyugati országban elképzelh etetlen egy nagyobb ügyvédi iroda ilyen alkalmazott ügyvédek nélkül. A kezdő ügyvédeknek, akiknek saját iroda nyitására vagy a partnerré válásra nincs elegendő anyagi erejük, vagy ahhoz, hogy bekerüljenek egy ilyen közösségbe, nincsen megfelelő összeköttet ésük, tipikusan így kezdődik az ügyvédi karrier. Később aztán, természetesen, beveszik őket a közösségbe, az irodába partnernek. Ilyen alkalmazás lehetőségének hiánya fontos problémája a javaslatnak – legalábbis ebben az irányban lehetne keresni a jövő útj ait. Ez leginkább a fiatal, pályakezdő jogászok érdekeit sérti, de nehezíti a modern ügyvédi irodai rendszer kiépülését is. Tisztelt Ház! Távirati stílusban néhány további gond. A felügyelet kérdése – ezt az igazságügyminiszter úr szintén említette. Miköz ben a közigazgatási szervek által ellátott törvényességi felügyeletet ahol csak lehet, bírósági felügyelet váltja fel a magyar jogrendszerben, e javaslatnak éppen az a jellemzője, hogy fenntartja ezt, illetve létrehoz egyet az ügyvédség tekintetében, az ig azságügyminiszterhez telepített felügyeleti jogkörrel. Ahol pedig bírósági utat nyit meg a tervezet, ott is ellentmondásos a fórumrendszer. A javaslat hierarchizálja, nem azonos rangúként kezeli a megmaradó munkaközösségi formát és az egyéni ügyvédet. Ez szintén diszkriminatív – az egyéni ügyvéd hátrányára. A kamarai vagyon felosztására vonatkozó, nagyon vázlatos szabályozás pontosabb fogalmazással megelőzhetett volna számos vitát. Ilyen például, hogy mi legyen a már nyugdíjba vonult ügyvédek általi vagyon gyarapodással. Ennek eldöntését a törvény a Kamarára delegálja. A munkaközösségi és kamarai vagyon tekintetében a 35. § (2) bekezdése véleményem szerint alkotmányellenes: tulajdonjogot sértő rendelkezést tartalmaz, hiszen a Kamara hatáskörébe adja a munkak özösség vagyona feletti rendelkezési jogot, így a Kamara akár el is vonhatja azt a vagyontárgyat, holott nem ő a tulajdonosa. Mindez csak néhány nyilvánvaló gyengéje a törvényjavaslatnak. A javaslat elfogadása ugyan még mindig jobb, mint a semmi, de ne gon doljuk, hogy akár még átmeneti funkciókat betölteni képes törvényt hoztunk. Mint már oly sok törvény kapcsán elmondhattuk: most is kényszerpályán vagyunk. Örömre, akár jogászok, akár ügyvédek, akár a jogban eligazodást váró polgárok vagyunk, semmi okunk. K öszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Füzessy Tibor a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Füzessy Tibor (KDNP) FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlé s! Rendkívül meggyőző volt számomra az igazságügyminiszter úr indokolása – amelyet Szájer József képviselőtársam is további, meggyőző érvekkel támasztott alá – arról, hogy miért kell ezt a törvényt most, olyan időszakban tárgyalnunk, amikor a Parlament kü szködik a gazdasági, politikai és társadalmi átalakulás igen súlyos problémáival. Remélem, hogy ezek az érvek a Parlamentre figyelő közvélemény számára is meggyőzőek voltak. Én csak annyit szeretnék ehhez a gondolathoz hozzáfűzni, hogy igenis, időt kell fo rdítanunk ennek a problémának, ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalására, de úgy gondolom, hogy semmivel sem több időt, mint amennyi feltétlenül szükséges.
