Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
980 Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a szóban forgó törvényjavaslat vitáját ne tekintsék olyannak, mintha az ország működése szempontjából rendkívül fontos törvények között valamilyen hézagpótló előterjesztésről lenne szó, mert egyfelől ez a törvényjavasla t szerves részét képezi a rajtunk sokszor számonkért igazságügyi szervezeti koncepcióval összefüggő és az igazságszolgáltatás egészét, különösen az intézményeit is érintő korszerűsítési és a jogállami követelményeknek megfelelő intézmény kiépítésének, másf elől megkockáztathatom – és az ügyvédi törvényjavaslat kapcsán erről is kell szólni – , hogy nincs mód és lehetőség valóban korszerű piacgazdaságra való áttérésre, ha azok az intézmények, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve ennek a célnak a szolgálatába állíthatók, nem korszerű, nem a jogállamnak megfelelő jogszabályok keretei között működnek. Ennek előrebocsátása mellett arról is szót kell ejtenem, hogy miért csak az ügyvédi törvény módosítására gondolt a Kormány, illetőleg az előterjesztés kidolgozója, hiszen a jogi képviselettel nemcsak az ügyvédek, hanem elég széles körben eléggé szerteágazó, mondhatnám eklektikus jogi szabályozás van érvényben. A jogtanácsosokra külön jogszabály vonatkozik, ettől függetlenül ez a jogszabály is érinti bizonyos értelem ben ezt a jogszabályt, a jogtanácsosokról szólót. Külön, alacsonyabb szintű jogszabály hatalmazza fel bizonyos jogi oktatói munkakörben dolgozókat jogi képviselet ellátására, és még különösebb jogforrás szabályozza az úgynevezett szakszervezeti jogsegélysz olgálat során ellátható jogi képviseletet. Nyilvánvalóan indokolt és célszerű lenne egy egységes, új, az egész jogi képviseletet szabályozó törvény kidolgozása. Erre történtek kezdeményezések, a szakma ismeri, több éven keresztül a korábbi igazságügyi korm ányzat ezzel foglalkozott. Mi a dolgot másképp látjuk, azt hiszem, hogy kellő indokát adom azzal, ha átfogó és a jogi képviselet egészére vonatkozó törekvéseket elismerve és indokoltnak tartva úgy gondolom, hogy az egész igazságszolgáltatási szervezeti ren dszer és különösen az eljárásjogok átfogó korszerűsítését megelőzően helytelen lenne a jéghegy csúcsát szabályozni a jéghegy ismeretlen részének a szabályozatlansága előtt. Erre tekintettel csak az ügyvédségre vonatkozó törvényerejű rendelet széles körű mó dosítása ma a témánk, amely részben más jogszabályokat is érint, elsősorban a jogtanácsosokra vonatkozó jogszabályokat. Ezen bevezetés után engedjék meg, hogy röviden ismertessem a törvényjavaslat lényegét, és a javaslat által érintett változtatásokat mege lőzően két mondat erejéig egy rövid áttekintést adjak, amit lehet jogtörténetinek, de inkább politikainak tekinteni. Önöknek tudniuk kell, hogy az ügyvédségre vonatkozó joganyag 1958ig a háborút megelőző 1937. évi IV. törvény alapján került szabályozásra. 1958ig, tehát a forradalom leverését követő évekig végeredményben az ügyvédség – ha szabad úgy mondani – "megúszta" az államosítást, azt a fajta struktúra kiépítését, amely az igazságszolgáltatás minden résztvevőjét elérte és nem kímélte. 1958ban azonba n annyira megalázó jogszabállyal rendezték az ügyvédség sorsát, amely ha nem is valósította meg az ügyvédség működésének teljes állami felügyelet és teljes államosítás alá vonását, mégis rendkívül nagymértékben és sok tekintetben ezt a tevékenységet dehone sztálta, és egyáltalán nem felelt meg ezt a foglalkozást űzők, ezzel a foglalkozással élethivatásszerűen foglalkozók igényeinek, de nem felelt meg a jogkereső közönség erről a foglalkozásról alkotott véleményének sem. Nyilván ennek a felismerésnek a tudatá ban történtek törekvések ennek a jogszabályi megváltoztatására. 1983ban egy átfogónak tekinthető és a jelen témánkat is képező, módosítandó 1983. évi 4. törvényerejű rendeletben szabályozta az akkori Elnöki Tanács az ügyvédi tevékenységet. Kétségtelenül m eg kell állapítani, hogy előrelépést jelentett, hiszen, ha az akkori politikai tűréshatárig is terjedően, de mégiscsak bizonyos értelemben erősítette az ügyvédség önkormányzati szerveinek a hatáskörét, és csökkentette az úgynevezett állami felügyeletre tar tozó kérdéseket, ugyanakkor két fő kérdést illetően megmaradt az a korlát, amely a jelen módosítás célja az elkülönítést illetően, t.i. az ügyvédi munkaközösség a kizárólagos szervezeti forma, tehát egy kényszerű társulás alapján a magánügyvédi tevékenység et nem tette lehetővé, és nem történt áttörés
