Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince):
95 Tisztelt Képviselőtársaim! Az országot járva egyre inkább azt tapasztalhatjuk, hogy az ország lakosságának egyik fele egyre inkább elszegényedik, míg a másik fele nagymértékben gazdagodik. A vagyoni szétválás egyik döntő oka, hogy az adófizetés alól való kibújás kit, milyen módon érint. Aki nem élhet a kibújás lehetőségével, az nagymértékben szegényedik, aki élhet vele és él is vele, az viszont nagymértékben g azdagodik. Azért, hogy ezt illusztráljam is, kívánom ismertetni Csongrád megye 1989. évi adóbevallásainak néhány eklatáns példáját. Főállású fuvarozók, 2060 fő – tehát jelzem, főállású fuvarozók – az 1989. évben 80 000, azaz 80 560 forint bruttó bevételt v allottak be Csongrád megyében 1989ben. A közlekedési eszközipar, tehát autószerelők, fényezők, karosszérialakatosok által bevallott bruttó jövedelem 87 307 forint. De folytathatnám tovább, de minek? Tudom, hogy az 1989es évben a pártállammal szemben még sikk volt – úgymond – a jövedelem eltitkolása, de ma már 1991et írunk, és a közteherviselésnek alapja az, hogy mindenki a képződött jövedelme után fizessen adót. Ha nem ezt teszi, hanem továbbra is él a jövedelemeltitkolás lehetőségével, azoknak a tömeg eknek az életét, sorsát nehezíti, akiknek nincs meg az adócsalás lehetősége. Tisztelt Miniszter Úr! Ha nem lépünk föl erélyesen az adócsalókkal szemben, a felgyorsuló privatizáció előtt, később már nem lesz lehetőség az adómorál megtisztítására. Az érvé nyesülés fő eszközévé nem a hatékonyan végzett munka, hanem az adócsalás enyhe kockázatának vállalása válik. Meg kell azonban jegyeznem, nem hallgathatom el azt sem, hogy az adómorál javulásának alapvető feltétele az is, hogy az adófizető érezze: az állam az adókrajcárokat a társadalom érdekében jól használja fel. Egyetértés legyen a felhasználást illetően az adófizető polgár és az állam között azáltal, hogy az adófizető érzelmileg is azonosuljon az államra nehezedő gondokkal. Ehhez a tények ismerete, ismer tetése szükséges. Ma már az állami vállalatok és költségvetési szervek, melyek számlakérési és adási kötelezettséggel bírnak, képtelenek a magánszektorral kooperálni. A gazdaság hatékony működése viszont attól is függ, hogyan fonódnak a kölcsönös előnyök alapján az egymás közötti munkamegosztás szervezeteibe a különböző szektorok vállalkozói. Nálunk az adózási fegyelem kétségbeejtő – de mitől is javulna? Az APEH számítógépparkja kihasználatlan, apparátusának nincs biztosítva jogszabályokkal alátámasztott e llenőrzési felügyelet. Hazánkban nincs megkövetelve a bizonylati rend, sem a tényleges költségelszámoltatás feltételei. Nem bevált és nem ellenőrizhető az építési ÁFA visszaigénylésének rendszere, csak most vezettük be újra a gázolaj és tüzelőolaj megkülön böztetésére a színezést. Csak ebből 1820 milliárd forint adókiesése volt népgazdaságunknak az elmúlt évben – mindez akkor, amikor nagy nehezen tudott a Parlament 25 milliárd forintnyi megtakarítást összesöpörni az elmúlt évi költségvetésben. Az alanyi ÁFAmentességet élvezők köre bemondás alapján szerveződik. A valós bevétel és a forgalom ellenőrizhetetlen. Az állampolgárok és a vállalkozók nincsenek érdekeltté téve a számla kérésében, amivel adóalapjukat csökkenthetnék – és ezért semmilyen kontroll nem mű ködik. Nálunk a bérből élők és a vállalati szektor agyon van adóztatva – míg az a réteg, amelyik büntetlenül adót csal, valóságos paradicsomban él. Kérdem Öntől, Miniszter Úr: hány személyt büntettek meg az elmúlt időszakban adócsalásért, és ha volt ilyen, azt miért nem publikálták? Mit kíván tenni a feketegazdaság megfékezésére a jövőben? Miért nem teszik kötelezővé az adattároló díjjelző készülék bevezetését a fuvarozásban? Mikor vetnek már ki magas fogyasztási adót luxuscikkekre, luxusfogyasztásra, kincs képző cikkekre? Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. A kérdésre dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr válaszol.
