Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Kérdések: - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
96 Dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter válasza KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tiszte lt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést. Tegnap este voltam éppen az adóhivatalnál – nem emiatt, hanem hogy először találkozzak az adóhivatal országos és területi vezetőivel, akik körülbelül ugyanezeket a panaszokat mondták el nekem a másik oldalról, hogy a hi vatal oldaláról mennyi probléma van. Szeretnék néhány dologra elég röviden reagálni. Kétségkívül igaz, hogy nehezebben vagy egyáltalán nem kerülheti el az adózást az, akinek az elszámolása szigorú szabályokhoz kötött, jövedelmének minden forintja nyomon kö vethető, mint az, akire nézve az előírások lazábbak, vagy jövedelme – zsebből zsebbe vándorolva – alig ellenőrizhető. Igaz az is, hogy akik elkerülik az adózást, azok ezt mások terhére teszik, tehát fel kell lépni ellenük. A tapasztalat szerint konszenzus van abban, hogy az adózatlan jövedelmeket fel kell tárni, és meg kell adóztatni. Nincs azonban konszenzus az ehhez szükséges eszközök megítélésében. Vannak, akik sérelmesnek, szükségtelennek, terhesnek, bürokratikusnak, személyiségi jogot sértőnek tartják az ellenőrzéshez megkövetelt bizonylatokat, nyilvántartásokat – elég, ha csak az adatszolgáltatás, a nyugta körüli vitákra utalok – , mások viszont éppen ezeknek az eszközöknek a bővítését, erősítését szorgalmazzák. Ezeket az eltérő nézeteket nyomon követhe ttük a tisztelt Ház által elfogadott, az adózás rendjéről szóló törvény előkészítése során is. Meg kell mondani, hogy ez a törvény ebből a szempontból nem túl jól sikerült, tehát nagyon nehezen lehet e törvény alapján azokat a követelményeket érvényesíteni , amit a képviselő úr és mások is joggal számon kérnek. Az álláspontunk ebben a kérdésben az, hogy az állampolgári jogok tiszteletben tartása mellett, az indokolatlan többletterheket elkerülve, az adóhatóság számára minden olyan eszközt biztosítani kell, a mivel elérhető, hogy az adót mindenki valós jövedelme után fizesse. Ami a konkrét kérdéseket illeti: évente 200300 esetben teszünk büntető feljelentést. 1990ben 149 feljelentés volt, ebből 11 közkegyelem alá esett. Meg kell mondanom, hogy a tisztelt magy ar bíróságok rendre az adóhatóság ellen ítélnek, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy az adóhatóság esetleg nem jól képviseli a véleményt. A másik ok: nagyon sokan úgy vélekednek, hogy ez a régi pártállam bűnös adótörvénye, és hadd fusson az állampolgár. I smerjük az adóbevallást elmulasztókat, és ellenük évente többezer szabálysértési eljárást folytattunk le. Az elmúlt évben csak a fővárosi adóhatóság kétezer ilyen, bevallást elmulasztó adózónál folytatott soron kívüli vizsgálatot. Az adóhatóság által feltá rt adóhiányok összege sem jelentéktelen. 1990ben például 12 milliárd forint volt, ebből 2 milliárd forint volt a feltárt jövedelemadóhiány. Az ügyek publikálásánál egy hivatalnak, egy hatóságnak diszkréten kell eljárnia. Sokkal jobbnak tartjuk, ha egy üg y csak a legeslegutolsó fázis lezárása után kerül publikálásra, tehát bírósági tárgyalás vagy határozatok után lehet, mert akkor objektív az ügy, addig függőben van. Január 1jétől hatályba lépett az adózás rendjéről szóló törvény. Az adózatlan jövedelmek feltárásához az adóhatóságnak az eddigieknél valamivel több eszközt biztosít, ezekkel élni fogunk. A luxuscikkekkel kapcsolatban: nálunk jelentős fogyasztási adó terheli a luxuscikkeket, például az ezüstnél ez 30%, az arany, drágakövek, ékszerek esetében 9 0%. Meg kell mondanom, hogy a közös piaci országok adórendszeréhez közelítve nem a fogyasztási adók még további emelése, hanem inkább helyenként mérséklése válhat majd szükségessé – gondoljanak a gépkocsira. Amire a képviselő úr gondolt, azt a fogyasztási adó nem oldja meg, ehhez a vagyonadórendszer kell, aminek első elemeit most a helyi önkormányzatok – idén nem nagy kedvvel – egyszer csak elkezdik alkalmazni.
