Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
748 Ezért úgy gondoljuk, hogy nem lehet ezt a bizonyos népegészségügyi intézetet – amelyből egy hatalmas szervezet lesz, hiszen gondolják el, hogy megyei, városi intézményeket, országos intézményeket, néhány országos szakintézményt is hozzá kívánnak csatolni – , hogyha ez az intézet átvesz olyan feladatokat, amelyek nem az ő kompetenciájába tartoznak. Sok problémát okozott a vitákban, a bizottságokban is az, hogy a javaslat nem eléggé kidolgozott azon a területen, ami nem a szorosan vett közegészségügy. Tessék csak végignézni például az 5. és 6. §t, ami egyébként a kardinális része a törvénynek és a módosító indítványoknak is , amelyben elég homályos megfogalmazásokkal találkozunk különösen az egészségvédelmet, az egészségügyi ismeretterjesztést illetően, de olyasmit is, hogy a szolgálat biztosítja az általános egészségvizsgálatot és tanácsadást. Vajon az előterjesztő az általá nos lakosságszűrésre gondolt, amely igen sok helyen elindult, és jó lenne, ha még több helyen menne. Mert ha erre gondolt, akkor nagyon nagy baj lenne, ha ezt átvenné a népegészségügyi intézet. Az egyik szakértője az előterjesztőnek azt nyilatkozta, hogy m egyei népegészségügyi hivataloknál szerveződnek olyan osztályok, amelyek lakosságszűréssel fognak foglalkozni. Hát ez egy nagyon nagy baj! A lakosságszűrési tevékenységet a családi orvosnak, a beteghez, a lakossághoz közel álló vagy együtt élő szervezetnek kell ellátni. Súlyos szakmai problémának tartom, hogy az egészségmegőrzési és egészségvédelmi programok szervezését hatósági üggyé kívánja tenni ez a javaslat. Itt arról van szó, hogy az egészségvédelmet és egészségmegőrzést egyáltalán nem lehet ma már – korábban sem lehetett volna – egészségügyi felvilágosítással azonosítani. Ez a tevékenység feltétlenül igényli a helyi közösségek együttműködését, a helyi lakosságnak és önsegítő szervezeteknek, az úgynevezett civil társadalomnak az együttműködését, a lako sság különböző csoportjai kapcsolatainak a meglétét, a lakosság és a helybéli egészségügyi intézmények együttműködését; mindent lehet, csak hivatali hatósági teendővé degradálni az egészségvédelmet, azt nem. Én úgy látom, lehetséges, hogy a homályos megfog almazások miatt a törvényjavaslat előterjesztőiben ilyen szándék van, mondom, itt elég sok homályos megfogalmazás van. Bajnak tartom azt, hogy az egyébként is nagy bürokratikus hagyományokkal rendelkező közegészségügyi szolgálatot egy ilyen mamutintézménny é kívánják fejleszteni, amelyhez tehát szakmai és hatósági feladatokat is rendelnek. És itt a hatósági feladatoknál érdemes megállni egy pillanatra, hiszen a népjóléti igazgatásban általában – tehát beleértve a szociális és az egészségügyi igazgatást egyar ánt – találkozunk egy csomó olyan feladattal, amelyre mi kimondjuk, hogy ez hatósági, pedig a tartalma szerint nem lenne az. Ebből következően most itt van a lehetőség arra, hogy olyan feladatokat, mint mondjuk a kábítószerfelírás engedélyezése vagy a halo tthamvasztás engedélyezése, de másokat is, ennek az úgynevezett hatósági jellegét megszüntessük. Más téma az, hogy szociális igazgatásban is a szociális segélyezés nagy része nem hatósági teendő, legfeljebb mi azt mondjuk rá, és ezért ott kezelik. Ugyancsa k fontos lenne az, hogy az állami egészségügyi feladatok módosulását vegye figyelembe az előterjesztés, illetőleg a megalakítandó hivatal. Tudniillik ebben a feladatrendszerben egyre nagyobb súlyt kell hogy kapjon a szolgáltató jelleg, és minél kevesebbet a hivatali igazgatási jelleg. Ezen alapelvek alapján nyújtottuk be mi a módosító indítványainkat, amelyek tehát egy sajátos gondolatkört ölelnek fel, és ennek megfelelőek az egyes részletkérdései is. Így például fontosnak tartanánk azt, hogy ha nem különül ne el a honvédségi, általában a fegyveres erők közegészségügyi felügyelete – felügyelete csak, nem a szolgálatokról van szó – és a civil egészségügyé. Hiszen – ahogy a törvényjavaslat is többször leírja indoklásában – nem áll meg a járvány vagy a betegség a határoknál, a laktanyakapuknál és így tovább. Fontosnak tartjuk azt, hogy ez az ominózus 5. és 6. § átalakuljon, illetőleg nagy része maradjon el. Ebből a felfogásból ered az a módosító indítványunk is, hogy minden szintjén, de különösen az
