Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
747 Köszönöm szépen. Következik dr. Kovács Pál képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP) KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Lassan bizottsági méretűvé zsugorodik a plenáris ülés (tiltakozó moraj) és a koncepciók is nagyjából ugyanolyan sorrendben, ugyanolyan szakmai érvekkel jönnek elő, mint ahogy a szociális bizottságban több alkalommal is vitattuk. A bizottság frissen megbízott előadónője nagyon pontosan mondta el, hogy milyen típusú koncepciók jelentek meg a b izottsági vitában, és ezek meg is fogalmazódtak a módosító indítványokban is. Azt is elmondta, hogy a szocialista párti képviselőcsoport nevében a Csehák Judit és általam beadott módosító indítványok is egy sajátos felfogást képviselnek. Ez a felfogás nyil vánvalóan nem egyezik a kormányéval, az előterjesztőével, mert különben nem csináltunk volna módosító indítványokat. Néhány nagy problémakör köré csoportosítottuk mi a módosításainkat, és úgy veszem észre, hogy a többi, ugyancsak koncepcionális módosító in dítványcsomag is ugyancsak ekörül mozog. Ilyen kérdések, hogy mennyire kell centralizálni ennek a szervezetnek a tevékenységét. Az általános vitában is, a bizottsági vitában is előjött itt is több álláspont. Volt, aki azt mondta, hogy ez az előterjesztés nem igyekszik centralizálni. Mások azt mondták, igyekszik centralizálni, és ez így jó. Mi azt mondjuk, hogy igyekszik centralizálni, de ezt nem tudjuk elfogadni, mert ez nem jó így. A következő kérdés is ekörül zajlik igazából, a szakmai vita is különösen, hogy mi legyen a feladatköre ennek a szervezetnek, a népegészségügyi és tisztiorvosi hivatalnak, illetve intézményrendszernek – mert itt egy valódi rendszerről van szó – , ennek megfelelően milyen intézményeket foglaljon magában, illetőleg mit vegyen át az egészségügyi igazgatásból, az egészségügyi hatósági jogkörökből, mit vegyen át szakmai felügyeletből. A vita végső soron ekörül zajlik. A mi felfogásunk szerint is igaz az, hogy nem szabad a higiénés viszonyokat veszélyeztetni, a higiénés biztonságot kite nni helyi vagy csoportérdekeknek, mert ebből csak baj származhat. Úgyhogy a jelen körülmények között mi is azt valljuk, hogy a közegészségügyi szolgálatot integrálni kell, nemcsak szakmailag – mert ez eddig is megvolt – , hanem szervezetileg, mert ez eddig hiányzott. Jelenleg is hiányzik. Ez azért fontos, mert nem jó az, hogyha a közegészségügyi hatóság hivatott ellenőrizni a fenntartójának a cselekedeteit is, nem jó az, hogyha egy városban például valamilyen városrendezési tervet, valamilyen intézménytelepí tést az e város önkormányzata által fenntartott és eltartott szolgálat véleményez. Ebből következően felfogásunk szerint sem baj – jelen pillanatban legalábbis – , hogyha ezt a szolgálatot szervezetileg is integráljuk. Az egy más kérdés, hogy ha itt az egés zségügyben létrejönnek azok a változások, amelyeket szükséges megtennünk – például a biztosítási elvnek a nagyobb mértékű érvényesítése – , akkor hogyan alakul a közegészségügyi szolgálat. Tehát a mi felfogásunk az, hogy a közegészségügyet igenis integrálni kell szervezetileg is. Ahol mi eltérünk a Kormány javaslatától és más képviselőtársaink felfogásától is, az az a pont, hogy nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogyha ez a centralizált szolgálat rátelepszik az önkormányzatokra, hogyha átvesz tőlük népjóléti i gazgatási feladatokat, és hogyha átvesz tőlük gyógyító ellátási feladatokat, szakmai ellenőrzési feladatokat, ha átveszi tőlük az egészségnevelés feladatkörét. Mégpedig azért nem tartjuk ezt elfogadhatónak, mert az önkormányzatok továbbra is az egészségügy i intézmények fenntartói, még akkor is, ha működési költségeiket ezen intézményeknek a társadalombiztosítás fizeti, továbbra is megmarad az önkormányzati törvényben előírt felelősségük. Ezt a felelősséget csak akkor tudják gyakorolni, hogyha megmarad az a szoros kapcsolat az intézmény és a fenntartója, létrehozója, az önkormányzat között, ami a szakmai feladatok ellátásához nélkülözhetetlen.
