Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
75 ingatlanaiktól megszabadulni és pénzüket ingóságokba fektetni. Ugyanakkor az élelmiszer a városokban és a behajtások miatt gyakran a falvakban is rendkívül drága volt. Ez az ismerősöm szerencsés volt, mert a kacsáért vásárolt telket valamilyen véletlen folytán, és gondolom azért, mert akkor annak nagy részét még nád fedte és kissé mocsaras volt, nem államosították. Később a telek egy részét eladta, és abból a pénzből, amit kapott, gyönyörű nyaralót épített. Vajon hogyan járunk el helyesen abban az esetbe n, ha valakinek ugyanebben az időben vették el a családi házát vagy hajtották el az állatait? A kacsalábon forgó villáért adjunk neki egy kacsát, vagy pedig inkább a behajtások alkalmával rekvirált minden egyes kacsáért adjunk akkori tulajdonosának egyegy balatoni telket? (Mozgás.) Igazán érdekes az is, hogy miért részesíti óriási előnyben az egykori földtulajdonosokat a törvény. Az ő esetükben gyakorlatilag teljes reprivatizálás valósul meg, míg más tulajdonosok esetében csak nagy jóindulattal jelképes ká rpótlást enged. Ilyen mértékű különbségtételt semmi sem indokolhat, legkevésbé a gazdasági célszerűség. A most visszaállítani szándékozott földbirtokszerkezetben a háromhektáros gazdaság volt az általános. Ekkora területen általában gazdaságos termelést fo lytatni képtelenség. Gondolom, erről meglehetősen nehezen tudnám csak néhány képviselőtársamat meggyőzni. Azt hiszem, sokan túlzott várakozással néznek a földtulajdoni kérdések ilyen módon történő rendezése elé. Félek, fájdalmas lesz a csalódásuk. Az által uk egyik leggyakrabban hangoztatott megállapítás úgy szól, hogy a mezőgazdaság fogja az országot kihúzni a bajból. Ez közgazdasági nyelvre lefordítva vajon azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban képződött jövedelmet el kell vonni, és abból kell kifizetni a kü lföldi adósságainkat, abból kell fejleszteni az ipart, a kereskedelmet? Azt hiszem, a nálamnál idősebbek emlékeznek még arra, hogy Magyarországnak volt egy olyan korszaka, amikor a mezőgazdaságban megtermelt jövedelemből fejlesztették a nehézipart, épített ek kohókat, vasgyárakat. Ez a korszak a Rákosikorszak nevet viseli. A fejekben uralkodó zűrzavart mi sem jellemzi jobban, hogy miközben ők azt hangoztatják, hogy a parasztságnak óriási szerepe lesz az ország helyreállításában, állandóan az agrárszféra köl tségvetési támogatásának a növelése érdekében lépnek fel. Talán helyes lenne már eldönteni végre, hogy a kilábolás során az elvonásokat vagy a támogatásokat kívánjáke növelni. És mit is lehet mondani arra a vágyálomra, miszerint a mezőgazdaság fogja a más hol munkanélkülivé válókat felszívni. Ismerve a mezőgazdaság szerény jövedelmezőségét, feltételezem, hogy azok, akik értenek valamit a mezőgazdasághoz, százszor is meggondolják, hogy pénzüket a földművelésbe fektesséke. Sőt, én leginkább attól félek, hogy ha a téesztörvény módosítása során hatályon kívül helyezzük a téeszek foglalkoztatási kötelezettségét, akkor talán több tíz, esetleg százezres munkanélküliséggel is számolnunk kell. A jelentkező túltermelési válság feltétlenül a termelés visszafejlesztés ét teszi majd szükségessé, esetleg nemhogy nem kell majd újabb földterületeket művelésbe vonni, hanem egyes, szintén a Kormányhoz közel álló szakértők szerint átmenetileg mintegy egymillió hektár területet kell majd parlagon hagyni. Sajnos, a törvénytervez et a már most is súlyos nehézségekkel küzdő mezőgazdasági dolgozókat sújtja leginkább. Alkotmányjogi szempontból egyszerűen megkerülhetetlen, hogy azok is visszakapják a földjeiket, akik már nem élnek a földjük közelében. A törvény ugyanis nem művelési köt elezettséget ír elő azok számára, akik a kárpótlási jegyeikért cserébe visszakérik egykori földtulajdonukat, csupán arra kötelezi őket, hogy hasznosítsák ezt a földet. Hasznosítani pedig annyit jelent, hogy a tulajdonos akár bérbe is adhatja, vagy beléphet vele egy téeszbe, ahol részesedést kap a földjéért. Ehhez pedig nem szükséges, hogy helybenlakó legyen. Elég, ha egyszer bérbe adja, mondjuk öt évre, és utána már csak a bérleti díjat kell behajtania. Az egykori tulajdonosok lakóhely szerinti megkülönbözt etése tehát teljesen elfogadhatatlan.
