Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
76 Képzeljük el azonban, milyen következményei lennének annak, ha mindaz a 921 ezer egykori tulajdonos visszakapná a földjét, akitől 1967ben mint kívülállóktól megváltották. Én például őseim jogán – ha a testvéreimmel az onos mértékben részesülnék a nagyszüleinktől ránk szálló földből – mintegy harminc hektár birtokosa lennék. Városi aszfaltbetyárként mit is tehetnék, minthogy ezt a földet kiadnám bérbe azoknak a jelenlegi téesztagoknak, akik a téesz földjeinek széthordása után munka nélkül maradnak, de önálló gazdálkodásra vállalkoznak, vagy belépnék a törvény által szabályozott módon valamelyik téeszbe. Mindenképpen hozzám, a városba áramolna a vidéken megtermelt jövedelem egy része, amit bérleti díjként vagy osztalékként szednék be. Az egykori tulajdonosok más előnyöket is élveznének azokkal szemben, akik ma is a mezőgazdaságból élnek. Bár a kiadásra kerülő földek meghatározása a szövetkezeti önkormányzat hatáskörébe tartozik, a földosztó bizottságok jogköre mégis kiterje d a kárpótlási jegy ellenértékeként kiadandó föld kijelölésére. Ez súlyosan csorbítja a szövetkezetek jogait. A szövetkezet pedig magukat a tagokat jelenti. Elképzelhető, hogy lesz olyan szövetkezet, ahol az összes földet ki kell adni, és így a tagság ott marad egy darab föld nélkül a traktorokkal, gépekkel, berendezésekkel, és a semmire sem jó kárpótlási jegyekkel a nyakán. De ha marad is valamennyi föld, amit a tagok között szét lehetne osztani, abban sem lesz semmi öröm, mert az egykori tulajdonosok rész ére jelölik ki először a földeket, és így a többieknek a rosszabb minőségű, a településektől és az utaktól távolabb eső föld jut csak. Történjen akárhogy, az biztos, hogy legrosszabbul a földdel korábban nem rendelkező, de jelenleg téesztagok járnak. Nem h iszem, hogy ilyen súlyosan kellene büntetni azokat, akiknek soha semmijük sem volt. Ugyanígy azt sem hiszem, hogy lenne olyan érv, amivel alá lehetne támasztani azt az elképzelést, hogy míg az egykori háztulajdonosok szemét pár ezer forintnyi kárpótlással kívánják kiszúrni, addig azoknak a földtulajdonosoknak, akik hajlandóak egy téeszbe belépni, kétszeres kárpótlásra is lehetőségük nyílik. Hiszen a téesztaggá váló tulajdonos – a közeljövőben elénk kerülő szövetkezeti törvény koncepciója szerint – mint tag jogosult a téeszvagyon, az ő kárpótlási jegyeinek értékével megnövekedett vagyon nevesítése során a ráeső részt birtokolni. Magyarán: a téesznek a földje ellenében átadott kárpótlási jegyek egy részét is, amelyekkel a közös vagyon megnövekedett, visszakapj a. A téeszeknek átadott vagyonjegyek kérdése más szempontból is problematikus. Az Alkotmány védi a tulajdonost, benne a szövetkezeti tulajdont. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet nem kényszeríthető arra, hogy a tulajdonában levő földet azonnali és teljes k ártalanítás nélkül kiadja, vagy arra, hogy földjét eladja akár készpénzért, akár kárpótlási jegyért. Mégis azt hiszem, hogy a szövetkezetek élni fognak a lehetőséggel, hogy földjük egy részét ezekre az értékpapírokra cseréljék, abból a megfontolásból, hogy az új földtulajdonosok egy része hosszú ideig úgysem lesz képes magángazdálkodást folytatni, tehát nem viszik ki a földjüket, viszont a téesz birtokába kerülő kárpótlási jegyeket felhasználhatja az érdekképviseleti szerveik szándékai szerint adósságai ren dezésére, vagy az állami vagyon privatizálásánál arra, hogy megszerezze az élelmiszeripart. Az élelmiszeripar téeszek általi felvásárlása azonban a termelő és a feldolgozó összekapcsolódásával olyan monopóliumok kialakulását eredményezheti, amely hosszú tá von lehetetlenítené el a téeszből kiválni, magángazdálkodást folytatni kívánókat. Könnyű belátni, hogy az általános túltermelési válság közepette a téeszek nem lennének érdekeltek abban, hogy a tulajdonukban lévő élelmiszeripari üzemekben a számukra versen ytársként megjelenő kis- és középbirtokosok termékeit dolgozzák fel, miközben az általuk megtermelt tejet, húst, zöldségeket nem tudják értékesíteni. Aligha képzelhetjük, hogy bárki is vállalkozna mezőgazdasági termelésre addig, amíg nem lát legalább résny i esélyt arra, hogy a fáradságos munkával megtermelt termékeit el is tudja majd adni. A leendő magángazdálkodók helyzetét más szempontból is nehezíti a törvénytervezet. A beszédem első felében említettem, hogy a nagy mennyiségű értékpapírok kibocsátása – m int a kárpótlási jegyek – a bankhitelek kamatszínvonalának emelését is eredményezi. Márpedig a kezdő
