Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes részletes... - ELNÖK (Szabad György): - VIZY BÉLA, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - BALOGH GÁBOR (KDNP)
731 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Viszonylag örömmel tölt el e z a törvényjavaslat. Végre valahára megpróbálja a Parlament apolitikussá tenni a társadalombiztosítást. Ugyanakkor súlyos hiányosságait is érzem, tudniillik azzal, hogy apolitikussá akarja tenni, újabb politikai célokat, újabb politikai indíttatásokat vesz be módosító indítványok során. Mindenképpen fontosnak tartom, amit az Országgyűlés az év elején elfogadott, hogy szolgálati időhöz mérjék a nyugellátásokat, a szolgálati idő legyen az egyik meghatározó szempont, de nem kizárólagos szempont. Emiatt – mint ahogy tudják önök is, de aki nem tudja, annak most elárulom – mintegy 40 ezer nyugdíjasnak a nyugdíja akadt fenn a rostán, akiknek nem szolgálati idő alapján állapították meg a nyugdíjukat. Ez óriási szám! Ebben természetesen vannak olyan nyugdíjasok is, a kik a társadalombiztosítás hatáskörében, méltányosságból kapták meg a nyugdíjukat, és vannak természetesen olyanok is, akik nem hatályos, kihirdetett joganyag alapján részesültek nyugellátásban. Már többször elhangzott itt a Parlamentben, hogy havi 25 – 30 m illió forintot fordít a társadalombiztosítás ilyen nyugdíjaknak a kifizetésére. Ennek költségvetési hatását nézve, abban az esetben, ha pótlék címén folyósítja a költségvetés, óriási! Ez évi 300 – 360 millió forintot jelent. Ennek nézhetjük a társadalombizto sítási vonzatát is: abban az esetben, ha a Parlament emelni fogja a nyugellátásokat, nagyon figyelembe kell venni, hogy milyen alapot fogad el nyugellátás emeléséhez. És ezzel kapcsolódnék lényegében a részletes vitához, amit négy pontban foglaltam össze m agamnak. Az első két pont Zimányi képviselő úr javaslatához kapcsolódik. Ő a jelentés 2 – 3. pontjában – nagyon bölcsen a 2. pontot különválasztotta a 3. ponttól – egy olyan szakasz beiktatását tartja szükségesnek, amely egyértelműen, a szakmai céloktól elté rve, politikai indíttatást visz bele, vagyis bizonyos értelemben egy burkolt preferenciát az 56os forradalom és szabadságharc szellemének. Ezt mindenképpen méltánylandónak tartom. Ugyanakkor a 3. ponttal viszont már nem tudnék egyetérteni, mert óriási ves zélyeket rejt magában. Tudniillik ha valaki komolyan gondolja azt, hogy senki semmilyen címen nem részesülhet semmiféle kedvezményben és juttatásban az 1956os forradalom és szabadságharc leverésével, elbukásával kapcsolatban kifejtett bármilyen tevékenysé géért, akkor elindítjuk azt, amitől meg akartuk, meg akarjuk óvni az országot. Volt már hasonló példa, nem kell rá különösebben utalnom, elegendő a 47es évre gondolni, a 47 utáni időszakra. Mindenkinek igazolni kellett volna, hogy nem vett részt az 56os forradalom és szabadságharc leverésében. És megmondom őszintén, nagyon veszélyesnek tartom mind politikai, mind egyéb szempontból is, mert én itt két dolgot látok: vagy bűnössé kiáltjuk ki a nemzetet, kollektív bűnösséget mondunk ki – ugyanúgy csinálunk, m int ahogy Görgeyvel tették, holott nagyon jól tudjuk, hogy Görgey nem az volt, aminek tartották, hanem egészen más személy, vagy pedig barguzini Petőfiket, és egyikre sincs ennek az országnak a jövőben szüksége! Hanem valóban mindenki az legyen, aki volt, vagy akivé vált! A 8. pont tartalmazza az SZDSZes képviselőtársaim által benyújtott javaslatot, mégpedig Havas Gábor és Solt Ottilia nyújtotta ezt be. Ők szűkítenék a Magyar Szabadság érdemrendért adandó kitüntetések utáni pótlékra jogosultaknak a körét. Mégpedig azokra, akik 1948. december 31. előtt lettek kitüntetettek! És nem véletlenül írta a köztársasági elnök úr hivatala, hogy gondolják meg, gondolja meg a bizottságunk is, hogy most is adományoz kitüntetéseket, és most is adományoz olyan személyeknek kitüntetést, akik valóban megérdemlik, de nem 48ig kapták, hanem most, 91ben. Ez óriási különbség, és én nagyon célszerűnek tartanám, ha valóban revideálná a Parlament az ez irányú döntést. És végezetül negyedszerre: a 23. pontot tartom még etikailag ki fogásolhatónak. Ez – szintén szakmai oldalról megvilágítva – azt jelenti, hogy a szociális bizottság támogatja Vastagh Pál képviselő úrnak az előterjesztését, illetve módosító javaslatát, hogy a 70. életévüket betöltőkre ne vonatkozzék, illetőleg annak a s zemélynek, akinek a nyugdíjmegállapítása a kedvezményekkel növelten nem haladja meg a 6000 forintot.
