Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Szabad György): - GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
74 kedvezményesen vásárolhassanak állami vagyont, akkor ebből az következik, hogy az 14001500 milliárd forint államadóssággal szemben már m ost is csupán 11001200 milliárd forint áll fedezetül. A törvény által kibocsátani tervezett kárpótlási jegyek tovább növelik a nettó államadósságot, ha csak100 milliárd forint értékben kerül kárpótlási jegy kibocsátásra, amely az államadósság mindenkori k amatával azonos mértékben fog kamatozni – amely jelenleg 9% – , akkor már az idén közel 7 milliárd forinttal növekedni fog a költségvetés kiadása. A költségvetés többletkiadása pedig az inflációt gerjeszti. A kárpótlási jegyre adott 9%os évi kamatot így az infláció többszörösen meg fogja haladni. Ezért ezek az értékpapírok gyorsan fognak elértéktelenedni, ami arra ösztönzi majd tulajdonosaikat, hogy minél előbb adják el azokat a másodlagos piacon. Mindez természetesen a tartós túlkínálat és az alacsony kama tozás miatt az árfolyamok gyors csökkenését eredményezi. Ez igen kedvezőtlen hatással lehet más értékpapírok árfolyamaira is. Az értékpapírok árfolyamának csökkenése jelentősen megnehezíti a privatizációt, hiszen a túlkínálat miatt újabb részvényeket csak jelentős kedvezménnyel, az eddiginél alacsonyabb áron lehet majd forgalomba hozni. Vélhetően emelni kell a kincstárjegyek kamatát is, mivel újabb megtakarításokért csak a magasabb hozadék ígéretével lehet majd versenyezni. Mivel a kincstá rjegyek kamatának emelése a költségvetés kiadását növeli, az infláció további növekedésével kell számolnunk. Hasonlóképpen a bankok is arra kényszerülnek, hogy emeljék betéteik kamatát, ami a hitelkamatok növekedését okozza. A kamatok növekedése megdrágítj a a beruházásokat és a termelést, ami vagy áremelkedéshez vezet, vagy ha a költségek emelkedését már nem lehet a fogyasztókra hárítani, akkor a termelés visszafogását eredményezi. A termelés visszafogása azonban a munkanélküliek így is egyre népesebb csopo rtját szaporítja. Végül: az alacsony kamatozású, korlátozottan forgalomképes kárpótlási jegyek kibocsátása politikailag is támadható. Ezeket az értékpapírokat ugyanis azok fogják legelőször eladni, akik az infláció és az áremelkedések miatt megnövekedett m egélhetési költségeiket szokásos forrásaikból, fizetésből, nyugdíjból, akár munkahelyük elvesztése miatt nehezen tudják fedezni. Nyilván lesznek tehetősebb személyek, akiknek nagyon jól fog jönni, hogy sokan jóval a névérték alatt adják el a kárpótlási jeg yeiket. Az alacsony áron felvásárolt értékpapírok ügyes befektetésével ők lesznek a kárpótlás igazi nyertesei. Remélem, a törvényjavaslat előterjesztőit nem ez a cél vezette. A tervezet elfogadása esetén a vesztesek közé kell sorolnunk azokat is, akik semm ilyen kárpótlásban nem részesülnek, vagy csupán méltánytalanul kis kárpótlást kapnak. Pedig ők is jelentős hátrányt szenvedtek, hiszen meg voltak fosztva attól, hogy tehetségüket kibontakoztassák, munkájukért jelentéktelen bért kaptak, rettegésben éltek, m egfosztva politikai és emberi jogaiktól. Az elmúlt 40 év veszteséglistájára nemcsak azt kell felírnunk, ami elveszett, amit elvettek, hanem azt is, ami létre sem jött. És ez mindannyiunk közös vesztesége, amit nem lehet igazságosan szétosztani. Az államosí tott vagyon jó része elveszett vagy felismerhetetlenül átalakult. A közös vagyonunk értéke az állam hatalmas adósságai miatt pedig összességében negatív. Bárkinek bármit szétosztunk, ezt csak úgy lehet megtenni, ha az osztásban nem részesülők terheit növel jük. Megkérdőjelezhető az is, hogy a különböző jellegű tulajdonaiktól megfosztottakkal szemben menynyire igazságos a tervezet. Az egykori lakás, gyár és más, nem termőföld tulajdonosok az inflációt kompenzáló valorizációs tábla megbízhatatlan adatai, valam int az elvételkori érték rendkívül alacsony volta miatt vélhetően alig pár ezer, jó esetben pár tízezer forintos kárpótlásban fognak csak részesülni. Példaként arra, hogy a ház, telek stb. ingatlanok államosításkori értéke milyen alacsony volt, hadd mesélj em el egyik kedves ismerősöm esetét. Ő az 50es években, az államosítások idején vásárolt egy Balaton melletti telket egy kacsáért. A telek rendkívül alacsony árára az ad magyarázatot, hogy az államosításoktól való félelmükben az emberek akkoriban igyekezt ek
