Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ISÉPY TAMÁS, DR. (KDNP)
545 elmondtam. Felhívtam a t isztelt kormánypártok, a tisztelt Ház és a Kormány figyelmét arra, hogy milyen adósságaink vannak, és milyen figyelemre méltó javaslatot tettünk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Közös akarattal döntöttünk az időkeretről. Ezentúl pontosan tíz perc leteltével az elnök jelezni fog. Isépy államtitkár urat illeti a szó a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Felszólaló: Dr. Isépy Tamás (KDNP) ISÉPY TAMÁS, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Már elöljáróban elnézést kell kérnem ezért a kissé tudathasadásos állapotért, mert lényegében a kárpótlási vita tekintetében megosztott Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként szólalok fel. Ugyanakkor annak az Igazságügyi Minisztériumnak vagyok a dolgo zója, amely sátáni merészséggel a Ház asztalára tette ezt a leírhatatlanul primitív, ördögien gonosz, botrányosan gyenge, szakmailag megalapozatlan, törvényellenes, minden létező jogszabállyal ütköző és legjobb esetben tákolmánynak minősülő törvényjavaslat ot. A többi jelzőt, miután most tíz percre korlátozódtam, nem olvasom fel. (Derültség, taps.) Tisztelt Ház! Az már előre várható volt, hogy az önkormányzati és a költségvetési vita által támasztott vihar az egy gyenge mediterrán szellő lesz a kárpótlási tö rvényjavaslatnak a vitájához képest, azért, mert azt már a legképzettebb jövendőmondók se igen jósolhatták volna, hogy időközben még a sztálinizmus villámai is belebelecsapnak ebbe a jobb sorsra érdemes törvényjavaslatba. Hát ezek késztettek engem arra, h ogy az említett elfogultság miatt nem szívesen szaporítottam a felszólalók számát, és most a tíz perc miatt inkább távirati stílusban szeretném felhívni azért már a felszólalások ismerete birtokában a tisztelt Ház figyelmét. Elsősorban szeretném, ha nem te kintenék tisztelt képviselőtársaim üres szólamnak a miniszteri expozénak azt a mondatát, hogy történelmi jelentőségű törvényjavaslatot terjesztett a Kormány az Országgyűlés elé. Egy lelkiismeretlen és felelőtlen Kormány számára számtalan kibúvási lehetőség kínálkozott volna. Hiszen ennek a Háznak a falai között hangzott el a felszólalás, hogy külföldi kölcsönök. Hát probléma? Egy szál sem. Hát nem ez a Kormány vette fel, nem ez a nép költötte el, tehát a logikai láncolat szerint nem is kell vele nagyon törő dni. Az általam őszintén nagyrabecsült FIDESZ álláspontja is teljesen érthető, látványos, nagyvonalú az álláspont: senkinek semmit. Érthető is, az ő fiatal bőrüket nem pörkölte meg a múlt, tőlük nem vettek el házat, nem verték ki őket a földjükről, a vagyo ni sérelem legfeljebb őseiket érhette, tiszteletre méltó módon erre jogot nem akarnak alapítani. Így az álláspont egyszerű és érthető: spongyát a múltra. Ennek a Kormánynak is egyszerű lett volna a spongyát elővennie, hogyha felelőtlen é s lelkiismeretlen lett volna, s mondhatta volna azt, hogy kedves állampolgárok, most pedig sorakozó, bal oldalra álljanak a károkozók, jobbra a károsultak, s intézzék el egymás között a polgári jog szabályai szerint a jogvitát. A Kormánynak azonban fel kel lett vállalnia azt, hogy megkísérelje a jogaikban sérelmet szenvedetteknek valamilyen módon történő kárpótlását, tehát a rögösebb és a nehezebb utat választotta. A feltételezésekkel ellentétben nem úgy orvosol, hogy újabb jogsérelmet okoz, és nem összekusz álja, hanem éppen meg akarja tisztítani a tulajdoni viszonyokat. Már elnézést a triviális hasonlatért, de egy szennyes ruhát csak akkor lehet felvenni, ha egyszer kitisztítottam. A tulajdoni viszonyokkal ugyanez a helyzet, amíg meg nem tisztítom a tulajdon i viszonyokat, addig itt egy privatizáció úgy nem indulhat meg, hogy az elévülés alól kivont tulajdoni igény alapján valaki azt mondja a beruházónak, hogy drága uram, maga egy nagy orgazda, mert egy előző tulajdonjog alapján, ismert igény birtokában vásáro lt meg egy ingatlant.
