Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ISÉPY TAMÁS, DR. (KDNP)
546 Nyilvánvaló, ahhoz, hogy itt bármilyen privatizácó meginduljon, először ezzel a földet is érintő, tehát vagyoni sérelmeket orvosolni kívánó törvényjavaslattal, valamint a rövidesen benyújtásra kerülő volt egyházi ingatlanokkal kapcsol atos törvényjavaslattal egy tiszta tulajdoni állapotot kell létrehozni. Most csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a feltételezésekkel ellentétben ez nem költségvetési teher. Az állami vagyonból, a privatizálni kívánt vagyonból elégítem ki először az ismert tulajdoni igényeket, és utána privatizálom a megmaradt állami vagyont, tehát a kárpótlási jegy lényegében nem a költségvetést terheli. Tárgyilagos reménységgel és hatásos szónoki képesség hiányában is szeretném elhitetni, hogy igenis ez a törvényjavaslat m inden létező szirmot leszakított a kárpótlás nevű illatos vagy mérges virágról. Ugyanis a növénytan tudományának jelenlegi állása szerint egy virágról csak annyi szirmot lehet leszakítani, amennyi rajta van. Az kétségtelen, hogy Liszenko és Micsurin talán vállalták volna, hogy a szeret nem szeret jegyében és a kívánt tépési eredmény biztosítása céljából ráragasztanak még néhány szirmot erre a virágra (derültség) , de miután ezeket az urakat sarlatánság gyanújával hatályon kívül helyezték, így meg kell elége dni, hogy a virágról csak annyi szirmot lehet leszakítani, amennyit a természet rárakott. Szeretném megkímélni a részletes vitában történő felszólalástól képviselőtársaimat, ezért csak néhány szót a földről. Valahogy úgy érzem, hogy Amerika partjait megpil lantva a hajózásba már belefáradt Kolumbusz Kristóf kiálthatott fel ilyen érzelmi töltéssel, hogy: föld! föld! – mint ahogy a magyar közvélemény ezt a szót fogadja, hogy föld. Ezt a földet középkeleteurópai tájon nevezték már anyácskának, szentségnek, ős erőnk forrásának, jövőnk zálogának, sőt itt a Ház falai között még Kohinoor gyémántnak is. (Derültség.) Ha megengedik, elmesélem, mert nem felejtem el azt az ifjúkori élményemet, amikor a második világháború alatt egy pénzbefektetési ügyről egy bölcs rokon om azt mondta, ne vegyetek Napóleonaranyat, mert azt nem tudjátok úgy elásni és eldugni, hogy majd a győztes hadsereg katonái ki ne ássák, meg ne találják. Ne vegyetek házat, mert jönnek a repülők, szétbombázzák, romok maradnak utána, földet vegyetek, föl det, mert a földön keresztülmehet a tank, nem történik semmi vele, a bomba is csak egy tölcsért hagy, azt be lehet temetni. A valóság azért az volt, hogy a földön ugyan a tankok keresztülmentek, de mégis vér serkedt a lánctalpak nyomában, jöttek a kuláklis ták, kitelepítések, padláslesöprések. Úgy néz ki, hogy a bombatölcsérek is még szépen megmaradtak ezeken a földeken, ezért talán merész gondolatnak tűnik, de a szépen hangzó pozitív diszkrimináció a föld tekintetében, úgy a vagyontárgy, mint a sérelmet sze nvedett parasztság vonatkozásában is megállapítható, mert lássuk be azért, s minden elfogultság nélkül, hogy a földet túró paraszti réteg a történelmünk folyamán szinte mindig a jogfosztottak, a kizsákmányoltak, az áldozatok rossz oldalára került. Őket fos ztották meg a szabad költözködés jogától, ők mentek a tüzes trónra, ők tántorogtak ki Amerikába, és csak a történelem ritka pillanataiban fordult elő, hogy felcsillant előttük valami jóvátétel reménye, mint az 1848as szabadságharcban a jobbágyfelszabadítá s vagy 45 után a földosztás. Ezért valahogy úgy érzem, nem minősülne meggondolatlan lépésnek, ha ez az Országgyűlés inkább ebbe a vonulatba illeszkedne bele, s a pozitív megkülönböztetés elvének az érvényesítésével történelmi érdemeket szerezne egy történe lmi elégtételnek a biztosításával. Miután időm lassan lejáróban van, ezért azt szeretném elhitetni a tisztelt Házzal, hogy ahogy nincs tökéletes bűntény, úgy nincs tökéletes törvényjavaslat sem. Senki sem hiszi erről a törvényjavaslatról, hogy tökéletes, e z elbír módosító indítványokat, csak egyet nem, hogy ne azonos mértékkel dolgozzunk, kilót ne keverjünk méterrel. Ha egyszer az a törvényjavaslatnak a célja, hogy egy összekuszált tulajdoni állapotot akar először rendezni a tulajdoni viszonyoknak a megtisz tításával s a tulajdoni igényeknek a rendezésével, akkor azt a módosítást már nem bírja el, hogy a személyi és a tárgyi kört mértéktelenül kiterjesszük. Teljes mértékben egyetértek Mécs Imre képviselőtársamnak a felszólalásával, mégis ha rangsorolnom kell a kárpótlás vonatkozásában, akkor először jön az élet, utána jön a szabadság, s
