Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
55 KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm az ismételt szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az asztalukon lévő törvényjavaslat néhány gazdasági összefüggését, korlátját és lehetőségét szeretném bemutatni Ö nöknek. Először szeretném azt elmondani, amit Önök ugyanolyan jól tudnak, mint én, hogy bármilyen kárpótlással, akár a részleges kárpótlással, akár a németek kárpótlásával kapcsolatos vitának négy vetülete van: politikai, etikai, jogi és gazdasági. Mindegy ik vetületre találtunk példát a tegnapi felszólalásokban. Úgy vélem, hogy ez alapvetően politikai kérdés. Magam egyetértek és jogosnak tartom a kárpótlást, de csak a gazdasági lehetőségekről, korlátokról és hatásokról kívánok szólni. Magyarország gazdasági helyzete nagyon jól ismert Önök előtt. Nemrég vitattuk az 1991. évi költségvetést, amelynek hiánya 79 milliárd forint, és amelyben egyetlen fillért sem irányoztunk elő kárpótlásra. Nehézségek árán megszereztük az 1991. év külföldi kötelezettségeihez szüks éges finanszírozási forrásokat. Figyelembe véve mindezt, valamint a lakosság leterhelését, a 21 milliárd dolláros külföldi és a 1400 milliárd forintos belföldi adósságot, valamint az inflációs hatásokat, csak olyan mértékű kárpótlást tartok finanszírozható nak, függetlenül a kárpótlás politikai megoldásától, és a kárpótlásban részesülők körétől, amely nem haladja meg a 7090 milliárd forintot. Itt egyetértek a Nyers Rezső úr által elmondottakkal. Itt mindjárt kitérhetek arra a felfogásra, hogy tekintsük a mo stani törvényjavaslatot első ütemnek, maga a törvényjavaslat is így fogalmaz, és később legyen további üteme a kárpótlásnak. Ezt lehet politikailag, etikailag vagy jogilag így értelmezni, de szakmai tisztességem nem engedi meg, hogy azzal áltassam Önöket, hogy erre az elkövetkező 12 évben újabb szabad forrásunk lesz. Ezen az összegen lehet és gondolom, hogy kell konszenzusra jutni. Nem determinálhatjuk a következő évek gazdaságpolitikáját, nem terhelhetjük a fiatal generációt sem kárpótlási jegy, sem vagyo njegy formájában. Végül szeretném elmondani, hogy a gazdaságpolitikában figyelembe kell vennem ezt a keresleti többletet, mert ez az, az inflációs hatásaival együtt, amelyek egyelőre nagyon nehezen becsülhetők, a nemzetközi pénzügyi szervezetekben és a kül földi hitelezőknek pedig el kell magyaráznom, hogy nem az ő pénzüket költjük keresletélénkítésre és kárpótlásra. Ezt meg fogják kérdezni. E gazdasági korlátok miatt, amelyek az ország összeomlása nélkül nem hághatók át, nem tudom elfogadni sem az SZDSZ jav aslatát a vagyonjegyről, sem a Kisgazdapárt emelt tétjeit. 2300 milliárd forintokat nem lehet bepumpálni úgy a gazdaságba, hogy az ne omoljon össze. (Mozgolódás az SZDSZ és a Független Kisgazdapárt soraiban.) Az országért felelős gazdasági szakember nem v állalhat el ilyen kockázatot. Miből kárpótolhatunk? Természetesen az állami vagyonból. Az állami vagyon, az állami vállalatok vagyona mintegy 1800 milliárd forintra becsülhető. Ez a szám teljesen bizonytalan, hiszen ez a könyv szerinti érték, lehet több, d e valószínűleg kevesebb. Ebből a könyv szerinti 1800 milliárd forintból 300 milliárd forint az önkormányzatokat illeti meg, a vagyonpolitikai irányelvek pedig újabb 100 milliárd forintot a társadalombiztosításra akarnak bízni. A fennmaradó 1400 milliárd fo rinttal szemben ugyanekkora összegű államadósság áll fenn. Ez azt jelenti, hogy nincs pénz. És akkor még nem beszéltem az állami vállalatok dolgozóinak juttatandó kedvezményes részvényekről. Itt egyetértek Nyers úrral, de csak úgy értek egyet, hogy a priva tizáció ütemében és átalakuláskor kaphatnak ilyet, és ezt nem tudom állampolgári jogon mindenkinek biztosítani. Az erre vonatkozó törvényjavaslat egyébként előkészítés alatt áll – vagy nem számoltunk azzal, hogy a hatályos törvények szerint a vállalatok tu lajdonában maradó, a bevételek 20%át kitevő részvények a vállalatot illetik meg. Magyarul: a mobilizálható magyar nemzeti vagyon teljes privatizálása esetén a bevétel lekötött, minden ezen felüli elígérkezés az államadósságot növeli. Ilyen tétel ez a kárp ótlás is, és itt egyetértek a FIDESZ vezérszónokával, hogy kérem, ezt a kárpótlást a társadalom fogja megfizetni. Az államnak
