Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
533 államosítás vagy kisajátítás útján vesztették el lehetőségeiket, hanem semmiféle bizonyítékkal nem rendelkeznek. Egyáltalán nem világos előttünk – a frakciónk előtt és talán más előtt sem – , hogy a törvényalkotók s zerint, a javaslatok szerint az ingatlanvagyonon túl milyen veszteség után kíván még a kormányzat, vagy milyen veszteség után tud elfogadni a Parlament még további kárpótlási igényeket, hiszen itt a Házban számos módosító indítvány fogalmazódott meg, amely ik a tulajdoni veszteségen túlmenő indokolt eseteket sorakoztatott fel, ahol kárpótlási igény fogalmazódhat meg. Nem világos, hogy ennek milyen törvényi tervezetei lesznek ebben az évben, milyen törvénykezési elképzelések működnek ez ügyben. Egyáltalá n nem világos számunkra – az alapelvekről van még mindig szó – , hogy mikor zárul le a kárpótlási törvénykezés. A pénzügyminiszter úr még a vita kezdetén azt mondta, hogy az erre rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek igen korlátozottak, holott tudjuk, hog y az eredeti törvénytervezet csak az 1949 utáni ügyekben kíván kárpótlást, és nagyon sok nem vagyoni kár ügyében jelentkeztek – ahogy mondtam már – kárpótlási igények. Nem világos az egyáltalán, hogy az 1945ig kiterjesztendő időhatár mit jelent a Kormány elképzelései szerint, mennyire tudják ezt méltányolni. Hiszen ezt sokan megfogalmazták. Újabban megfogalmazódtak olyan javaslatok is – ugyancsak itt a Parlamentben, módosító indítványok formájában – , hogy ne csak természetes, hanem jogi személyek is nyújth assanak be kárpótlási igényt. Ez a javaslat kormánypárti oldalról érkezett, ez is alapelveket érintő ügy, ebben sem lehet világosan látni, hogy milyen esélyekkel tárgyalhat a Parlament módosító indítványokat ilyen eltérő vélemények közepette. Nem világos, hogy a Parlament többségének mi az álláspontja a természetbeni kárpótlás ügyében, hogy a természetbeni kárpótlás alanyi jogon jár bizonyos esetekben, alanyi jogon jár olyan esetekben, ahol egyszerű az ügyet elintézni, vagy pedig – mint a mi álláspontunk – feltételezi: alanyi jogon senkinek nem jár. Ez ügyben sem alakult még ki közös nevező, úgy látom, hogy a kormánypártok között sem. És sok egyéb technikai kérdésben sem világos sem a többség, sem az ellenzék álláspontja, illetve, hogy hogyan lehet ezen állá spontok között a részletes vita során közös nevezőt kialakítani. Mi úgy látjuk, hogy amennyiben nem sikerül a kárpótlás alapelveiben a Parlamentben határozatot hozni, tehát a mi javaslatunk alapján határozatot hozni, vagy esetleg már napirendre sem tűzi a Parlament a mi javaslatunkat, olyan következményekkel kell számolnunk, amelyek bizony csak az aggodalom kifejezésére adnak indokot. Mások is hasonlókat fogalmaznak meg, mint amit én most el szeretnék mondani. Így például a mi feltételezésünk szerint, ha íg y vágnánk bele a részletes vitába, mint ahogy ma lezárható lenne ennek a törvénytervezetnek az általános vitája, akkor elhúzódó bizottsági viták következnének, ennek sok tapasztalatával rendelkezünk már. Könnyen keletkezhet olyan törvénytervezet, amely log ikailag nem konzisztens, és ilyen törvénytervezetről kéne szavaznunk. Olyan törvény keletkezhetne, amely egyeseknek igazságot szolgáltat ugyan, de sok sérelmet okoz. Ennek végeredményeként előfordulhat, hogy a kárpótlás minden jó szándéka ellenére a kárpót lás megcsúfolása kerekedne ki az itt megfogalmazott javaslatok nyomán, a kárpótlás lezárása helyett további békétlenségek keletkeznének a társadalomban. Magyarul: a társadalom megosztottságához vezetne, hogyha az alapelveket nem tisztáznánk, és így próbáln ánk meg ezt a törvénytervezetet, a mai formájában az általános vitát lezárni. Mi azt szeretnénk, ha a kárpótlási törvénytervezet úgy kerülne megtárgyalásra, hogy a múltat le lehessen zárni, és a jövő felé fordulhasson a magyar társadalom. Attól tartunk, ho gyha jelen állapotában próbáljuk a kárpótlási törvénytervezet általános vitáját lezárni, erre nem nyílik lehetőség. Rátérve most már javaslatunk érdemi részére, mi az eljárás tekintetében azt javasoljuk, összhangban egyébként első, e témában megszólaló kép viselőnkkel, Soós Károly Attilával, aki egy kerettörvény meghozatalát javasolta, hogy próbáljon meg az Országgyűlés megállapodni az alapvető
