Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ)
532 vitelének 1991. évi szabályairól szóló CIV. törvény módosításával foglalkozó javaslatot, amit 1952es számon kaptak kézhez. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetérte ennek sürgős tárgyalásával. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Kö szönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés öt államtitkári szavazattal 254 igennel 3 ellenében, 15 tartózkodás mellett a sürgős tárgyalást megszavazta. Döntés képviselői önálló indítványok napirendre tűzéséről és sürgős tárgyalásáról ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soós Károly Attila, Tardos Márton, Eörsi Mátyás és Pető Iván képviselőtársaink együttes önálló indítványt nyújtottak be az állampolgárok kárpótlásának alapelveiről, amit az 1918as számon kaptak kézhez. Megkérdezem, kívánjae valame lyikőjük indokolni. Pető Iván! Felszólaló: Dr. Pető Iván (SZDSZ) PETŐ IVÁN, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kértem napirend előtt szót, mégis kénytelen vagyok egy mondat erejéig visszatérni Elek István felszólalására. Más tanácsai ellenére is viss zatérek. Értettem, azt hiszem, a felszólalásban elmondottakat. A helyet és az alkalmat nem egészen találom alkalmasnak, hogy részleteiben megbeszéljük, miben értünk egyet, miben tér el a véleményünk, és milyen gesztusokat értünk félre vagy értünk meg egymá stól; de mégis szükségesnek tartottam mindezt elmondani. Elnézést, hogy nem szorosan ahhoz szólok, ami miatt szót kaptam. Áttérve most már határozati javaslatunkra. Az előttem szólókkal egyetértve határozati javaslatunkat, javaslattervünket viszont aggodal om sugallta. Az az aggodalom, ami az elmúlt egy hónapos parlamenti vita nyomán és a ma várható, vitát lezáró ülés előre látása nyomán alakult ki bennünk, fogalmazódott meg bennünk a kárpótlási törvény ügyében. Az a benyomásunk, hogy a kárpótlási törvény üg yében az egy hónapos parlamenti vita semmivel nem vitte – legalábbis a Parlamenten belül – előbbre az ügyeket. A különböző álláspontok a Parlamentben megfogalmazott vélemények és a benyújtott módosító indítványok alapján nem közeledtek egymáshoz. Szinte se mmi esélyt nem látunk arra, hogy az általános vita esetleges lezárása esetén a kárpótlási törvény alapvető kérdéseiben egyetértés születhessen. Mi úgy ítéljük meg a benyújtott módosító indítványok alapján, hogy az a feltételezés, amelyet néhányan megfogalm aztak, miszerint majd a részletes vitában közelednek egymáshoz az álláspontok, nem nagyon szerencsés megközelítése az ügynek. Láttunk két kormánypárti frakcióvezető által benyújtott módosító indítványt, amelyek között semmiféle közös álláspont nem mutathat ó ki, legalábbis a módosító indítványokban. Az egyik egyébként még az indoklást is elfelejtette feltüntetni, hogy mivel indokolja a saját kormánya által benyújtott törvénytervezethez képest az alapvető eltéréseket. Néhány példát szeretnék felsorolni, hogy érthető legyen a tisztelt Ház számára, hogy miért nyújtottuk be határozati javaslatunkat, arra, hogy melyek az eldöntetlen alapvető kérdések, miben nem lehet tisztán látni ebben a pillanatban a Parlamentben kárpótlási ügyben. Nem világos – legalábbis a fra kciónk számára semmiképpen sem, de azt hiszem, hogy az itt és a nyilvánosan elhangzott álláspontok alapján tulajdonképpen senki számára nem lehet világos – , hogy hogyan illeszkedik a kárpótlási törvénytervezet a Kormány privatizációs elképzeléseibe. Nem vi lágos, hogy kinek jár a kárpótlás, milyen elvi alapon jár a kárpótlás. Mindenkinek jár, aki az állam kezébe került vagyona után valamit igényel, vagy csak azoknak jár, akik a kárpótlási igényüket papírokkal, bizonyítékokkal tudják alátámasztani? Akik átélt ék az elmúlt negyvenegynéhány évet, vagy akik ismerik az elmúlt negyvenegynéhány év történelmét, pontosan tudják, hogy a kettő közötti különbség igen nagy. És az úgynevezett kisemberek, kis egzisztenciák – akik az életfeltételeiktől fosztattak meg – bizony az esetek döntő többségében nem formális
