Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
504 Tisztelt Államtitkár Úr! Európához való csatlakozá sunkat nemcsak a gazdaság különböző területeinek összehangolása, hanem a humán szolgáltatások működését szorgalmazó nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás is jelenti. Ezeknek szervesen kell illeszkedniük az ország társadalmi és gazdasági politikájához. Az ENSZ az 1983 és 1992 közötti évtizedet a rokkantak évtizedének nyilvánította. Alapvető célkitűzésként jelölte meg, hogy a cselekvési világprogram a rokkantak ügyében váljon hatékony intézkedéssorozattá a kormányok munkájában, és ezzel összefüggésben va lósuljon meg a társadalmi életben és fejlődésben való részvétel és esélyegyenlőség a szellemi, fizikai és érzékszervileg károsodottak körében. E programról - amelyhez még tudomásom szerint a Magyar Népköztársaság Kormánya csatlakozott - alig esett szó a vé géhez közeledő évtizedben. A cselekvési világprogram hazai akcióterve azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaságnak az ENSZ programjához illeszkedő nemzeti programja van. Kérdéseim a következők. Készülte ilyen program a letűnt rendszerben és ebből mit sikerül t megvalósítani? Második kérdés. A végéhez közeledő rokkantak évtizede keretén belül milyen lehetőség van még a fogyatékosok helyzetének feltárására, javítására és a program adta lehetőségek kiaknázására? Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm . A kérdésre Kelemen András, népjóléti minisztériumi államtitkár úr válaszol. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hadd bontsam rövid válaszomat három részre. 1. Az előzmény, ami egyúttal válaszol az első kérdésre is: Az ENSZ az 1983tól 1992ig terjedd évtizedet a rokkantak évtizedének nyilvánította. A rokkantak nemzetközi évéhez 1981ben kapcsolódó feladatok összehangolására a Minisztertanács nem zeti szervezőbizottságot alakított, mely az éves rendezvénysorozat lebonyolítását követően megszűnt. A rokkantak érdekvédelmi szervezeteinek és más szervezeteknek a nyomására 1989ben támadt fel valami, vagyis az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizo ttsága és a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, a nemzeti szervezőbizottság jogutódjaként, létrehozta az Országos Rehabilitációs Konzultatív Tanácsot. A Tanácsnak tagjai voltak a különböző tárcák képviselői, a fogyatékos személyek nagyobb országos szer vezeteinek vezetői, független szakemberek, rehabilitációban érdekelt testületek és a tömegkommunikációs szervek képviselői. A Tanács megalakulását követően áttekintette az ENSZ által a rokkantak érdekében meghirdetett cselekvési világprogramot, az ENSZegy ezményeket, a vonatkozó hazai dokumentumokat, eredményeket. Feltérképezte a Magyarországon eddig létrejött, az egészségkárosodott emberek érdekvédelmével foglalkozó szervezeteket, levélben megkeresték azokat, ismertették a Tanács célját, működési elveit, é s felkínálták a csatlakozás lehetőségét. Mindezt azonban adatszerűen tudom mondani, mert a táncához kerülésemkor ez a Tanács már nem működött. A Tanács hosszú távú programként fogadta el az ENSZ által meghirdetett cselekvési világprogramot. Tájékoztatóm lé nyege: a minisztérium elsőrendű feladata a fogyatékosok érdekvédelmét szabályozó törvény megalkotása. A rokkantak évtizedének kampányfeladata mellett - amire utalás volt - az ENSZ szakosított szervezete, az Egészségügyi Világszervezet európai területi bizo ttságának tagjai kötelezték magukat arra, hogy tíz év alatt összhangba hozzák az egészségügyi politikájukat, stratégiájukat és törvénykezésüket a "Health for All", vagyis "Egészséget mindenkinek" elvekkel. Ennek érdekében a Világszervezet európai irodája 1 981ben létrehozta az egészségügyi jogalkotás tanácsadó bizottságát. Ez a bizottság kidolgozta az egészségügyi jogalkotás programját. A program az egészségmegőrzés, a rizikófaktorok és a környezetvédelem témaköre mellett a betegek jogának ad
