Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FIGLER JÁNOS (MDF)
471 Én úgy ítélem meg, hogy ez a javaslat nem demokratikus, szelleme ellentétes a demokratizmussal. Mint ahogy Rákosi is tette, el akarta törölni, feledtetni akarta azt, hogy volta k korábban is igaz emberek. Ahogy a kisgazdapárti képviselő is mondta, Demény Pált elsőnek vitte a börtönbe. Mert neki hitele volt. Azt akarta, hogy a történelem vele kezdődjék, és ő akarta minősíteni az embereket utólag. Azt, hogy ki tisztességes, maga ak arta meghatározni. Embertelen ez a javaslat, mert globálisan akar minősíteni és a globális minősítést a hivatalokra akarja bízni. Hivatalra akarja bízni azt, hogy ki énekelt szépen, ki ugrott elég távolra, vagy ki volt igazi tudós. Úgy gondolom, hogy ez eg y új igazoltatási eljárás, amelynek - én úgy gondolom - az ideje már lejárt. Uraim és Hölgyeim! Én úgy hiszem, hogy az a jelzőoszlop, amit ez a javaslat le akar tenni, nem az Európába vezető utat mutatja. Ezért kérném azt - összhangban több módosító javasl attal , hogy az én módosító javaslatomat is szíveskedjenek támogatni, amelynek a lényege az, hogy a művészeti, tudományos és sporttevékenységgel Összhangban, a nemzeti ellenállást, antifasiszta tevékenységet is ismerje el azonos szinten. S a módosító java slatom másik lényeges kérdése az, hogy a minősítést bízza a hivatalra, a bíróságra, és ne az egyénektől kérje Önmaguk minősítését. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Kérem képviselőtársaimat, hogy a személyeskedő bekiabálásoktól tart ózkodjanak. (Szűcs M. Sándor, MDF képviselő felé fordulva.) Különösnek tartom, ha lelkipásztor teszi ezt! (Derültség.) A lelkipásztor - nagyon szép magyar szó, és emögött én egészen mást értek. Ezért nagyon kérem (zaj) képviselőtársaimat, hogy az ilyen kic sinyes megjegyzésektől tartózkodjanak. Köszönöm szépen. Szólásra következik Figler János képviselő, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Figler János (MDF) FIGLER JÁNOS (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Mellesleg én is lelkipásztor vagyok, és megpróbálok a jog szerint - arte legis - szólni. Először is Darvas Iván képviselőtársam hozzászólásához egy rövid megjegyzést, ha megenged a művész úr. Csodálatos, patetikus hozzászólás volt, meg is tapsoltam volna, ha színházban lennénk. Fájdalom - a magyar Parlamentbe n hangzott el, ahol a stílus az igazság mögött áll, mert ott van a helye. Erről ennyit. (Taps.) Képviselőtársaim! Országgyűlésünk I. törvénye kimondja, hogy az 1956os népfelkelés - forradalom és szabadságharc volt. Ezzel a törvénnyel nemzetünk megbecsülte a múltját, és jövőjének irányt szabott, azaz minden következő törvény erre épül és ebből következik. Az előttünk fekvő 555ös, majd az 1292es törvényjavaslat is erre épült és ebből következik. Ezért képviselőtársaim figyelmét kérve és remélve; szeretnék mondani pár gondolatot ezekről a törvényjavaslatokról. Először azt, hogy nekünk nemcsak a gazdaságot, hanem az ország erkölcsi rendjét is a fejéről a talpára vissza kell állítani. (Taps.) Sajnos, a XX. században és annak második felében sok olyan törvény é s rendelet született, amely a törvényhozásnak, múltunknak szégyenfoltja. A szabadon választ a magyar Parlamentnek kell ezeket a szégyenfoltokat lemosni. Közelebbről: amit eddig csak suttogva hallottunk, az ma már nyílt titok! Államtitkár úr részletesen is említette, hogy a pártállam olyan kivételes törvényeket, rendeleteket, kedvezményeket adott egyes személyeknek, ami orcapirító, ami tűrhetetlen. Van kivétel is például a művészetek táján vagy a tudomány területén vagy a sport élharcosai, bajnokai között. E zúton is, innen is tiszteletemet jelentem minden kiváló embernek: minden államnak meg kell becsülnie nagyjait! Ugyanakkor aggaszt az a gondolat - és talán igaz is , hogy ezeknek a kivételes rendelkezéseknek zöme nem a kiválókat, a művészetnek, a tudományn ak, a sportnak az óriásait jutalmazták, hanem
