Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FIGLER JÁNOS (MDF)
472 talán a mosonmagyaróvári vagy a salgótarjáni tömeggyilkosságok mesterlövészeit, a Kádárkorszak vérbíráit, talán azokat a későbbi gazdasági vezetőket, akik pókerjátékosként elhazardírozták a dollármilliókat, va gy azokat a politikai vezetőket, akik szélkakasként csak - ki tudja, mi okból - egy égtájat ismertek , az önök fantáziájára bízom, melyik ez az égtáj! Azután kicsit szorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy ez a törvényjavaslat kilenc hónapot késett. Ki lenc hónap alatt egy megfogant gyermeknek is meg kell születni! Valahogy, ha az I. törvény, amelyet ez a Parlament meghozott, amely kimondta azt, hogy az 1956os népfelkelés - forradalom és szabadságharc volt, akkor ebből logikusan kellett következnie, vag y kellett volna következnie, hogy ebből kifolyólag minden érintő témát elővegyünk még talán a nyáron. A múlt héten a Magyar Demokrata Fórum sajtótájékoztatóján részt vettem, és velem együtt sokan megdöbbenve hallhatták, hogy a magyar költségvetésnek, a mag yar államnak havi 25 millió forint többletterhet jelent ez a bizonyos kivételezett nyugdíj. Képviselőtársaim, hovatovább tíz hónapja vagyunk már itt, és ugyebár 10x25 millió - az 250 millió! Hát nem tragikomikus helyzet, hogy az új Parlament 250 millió fo rinttal hizlalta tovább a nemzet tönkretevőit és hóhérait? Ilyen csak a mesében és nálunk fordul elő! (Taps. - Orbán Viktor: A ti kormányzástok alatt !) Úgy van, és nevek hangzottak el, elnök úr volt kedves, illetve másik elnökünk figyelmeztetni, hogy nem kell az igazságot túl magasra mutatni, hiszen így is mindenki tudja, mindenki látja, hogy nemcsak a Kormány, ez a Kormány volt a felelős! (Zaj.) Kérem szépen, menjünk tovább. (Derültség.) Érdekes dolog, hogy az ellenzék most is ellenzi, most amikor tényleg előttünk van! (Taps a jobb oldalon.) És ebből kifolyólag félve gondolok arra, hogy nincse a régi rendeletek poros zugában még ilyen elfekvő anakronizmus. Nagyon csúnya lenne, ha majd évek múlva derülne ki, hogy X vagy Y valamilyen régi, piros pecsétes re ndelkezés alapján még tovább tartja a markát, és mi báván telemerjük! Én nem merném az érdemtelen haszonhúzók erkölcsi érzékére bízni az önkéntes jelentkezés vagy a becsületes és önkéntes lemondást. Cave canem óvakodjunk a naiv jóhiszeműségtől, és járjunk mindennek utána, hiszen lehet még egykét ilyen önmagát túlélt kedvezmény forgalomban! A keserű szavak után örömmel mondhatom el ami már el is hangzott , hogy nemcsak én, hanem mások is a Magyar Demokrata Fórum Justitiatervének harmadik passzusára ismerh etnek ebben a törvényjavaslatban. Kicsit tréfára véve a dolgot, úgy látszik, hogy a zarándokok útjai Rómába, az igazságkeresés útjai pedig Justitiához vezetnek! Fel szeretném hívni a figyelmet a törvényjavaslat indoklási részének egyik gyöngyszemére. Idéze m: "Költségvetésből a nyugdíjkiegészítéssel azonos pótlékot kapjanak: miniszterelnöki elismerés és a nemzeti ellenállási mozgalom és németellenes - sic: németellenes! - szabadságharcban szerzett érdemekért kitüntetettek. Kérem szépen, ez számomra zavarba e jtő megfogalmazás, hiszen nem derül ki, hogy a címadó a Rákócziféle szabadságharcra vagy az 184849es szabadságharcra, avagy a Hitlerféle fasizmus elleni harcra gondol. Ha ez az idézet közelmúltunknak a szellemidézése lenne, akkor szóra sem lenne érdeme s, oda lehetne dobni, ahová való! Miután a további, a megmaradó kedvezményezettek egyik rétegét jelöli ki, illetve ezek további kedvezményének az indokát adja, ezért így nem maradhat. Mindjárt meg is magyarázom, hogy miért. Mint német nevet viselő személy, tűrhetetlennek tartom azt az optikát, azt a rálátást, miszerint minden német fasiszta lett volna. A német ellenállási szabadságharc - ebből számomra ez következik. A másik nyomós aggályom a következő: a nemzeti ellenállási mozgalomban résztvevők nagyon me gszaporodtak a háború után. Egyrészt sikk, másrészt nagyon jó üzlet is volt belépni az ellenállók közé. Nyolc évvel ezelőtt például édesapámat is fölkereste és fölkérte egy naiv elvtárs, hogy nincse kedve partizánnak lenni. (Derültség.) Nem volt. De hánya n lehetnek az országban, akik ezen a kései toborzón nem tudtak nemet mondani, és az, aki a fölkérésre nem tudott ellenállni, az ellenálló lett. (Taps, derültség.) Ad maiorem gloria veritatis. Az igazság nagyobb dicsőségére.
