Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZSUPOS LAJOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
423 kárukról beszél! (Közbeszólás: Így van!) Így van? (Többen egyetértően bólogatnak.) Tehát megmutatja neki a Kánaánt, hogy ez itt van, itt lesz. És abban a pillanatban lefejezi! Hogyan fejezi ez le? Úgy fejezi le, hogy egyoldalúan azt mondja, állapítsuk meg ennek egy adott i dőpontban való értékét, azt szorozzuk meg egy inflációs számmal, utána vessük alá egy degresszivitási táblázatnak, és akkor azt mondjuk az állampolgárnak, hogy az állam téged így kárpótol, és ettől kezdve a tulajdonviszony rendben van! Kérem szépen, hát ki hiszi ezt el?! (Közbeszólás a bal oldalról: Senki!) Hát a tulajdonviszonyban e törvény csontváza ugyanolyan, mint egy olyan törvény, amelyre hivatkozik, hogy az jogtalan volt! Nevezetesen a megváltási törvénynek a csontváza ugyanez, tekintettel arra, hogy az állampolgárnak ott sem adták meg a lehetőséget, hogy beszéljen, adjae a tulajdonát, mennyiért, vagy egyáltalán mi a szándéka ezzel! Ha egy kicsit belegondolok ebbe a csontvázdologba, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kárpótlási törvény pontosan olyan törvényesített jogtalanságot testesít meg, mint amit Kónya Imre mondott a korábbi törvényekre. Ennek következtében bármikor rá lehet szervezni Magyarországon, mondjuk, egy Függő Nagygazdák Pártját, amely azt mondja, hogy ezt módosítsuk! Vagyis a tula jdont nem tettük rendbe, tekintettel arra, hogy a tulajdonról az emberek általában nem fognak lemondani, ez az egyik dolog, a másik dolog pedig, hogy a kárpótlással nem tudjuk rendbe tenni a tulajdont! Ennek következtében én nagyon hamisnak érzem azokat az érveket, amelyeket – még egyszer hangsúlyozom – akár a miniszterelnök úrtól, akár képviselőtársaimtól hallok, hogy talán a tőke azért nem jön be, mert itt ez a tulajdonviszony nincs rendezve. Nagy kérdés, hogy lehete rendeznünk és hogyan. A harmadik ilye n megfigyelésem a kárpótlási törvényjavaslattal kapcsolatban az, hogy az eddigi vita robbanásszerűen próbálja kiterjeszteni ennek a kárpótlási törvénynek a hatókörét. Én megmondom őszintén, hogy majdnem olyan módon eszkalálja ezt, mint egy háborút esetleg világháborúvá, és én ezt borzasztóan veszélyesnek tartom, mert ebben viszont semmiféle közmegegyezés nincs ebben az országban. Ennek következtében ez a kiterjesztési vágy egy nagyon szép absztrakció, de az az érzésem, hogy valahol össze kellene szedni ezek et a vágyakat, és meg kellene mondani, hogy mit tudunk ebből most, ebben a pillanatban preferálni. Nem azért, hogy mondjak valami újat, de gondolom, nagyon sok család van ma Magyarországon, akinek a hozzátartozója ottmaradt a háborúban. Most, ha elindulunk Magyarország különböző falvaiba, több helyen az ősszel is emlékműveket emelt a falu népe, felírta, hogy kik pusztultak el a falu lakói közül. Márványba vésette ezeket a neveket! Én mind a mai napig ezen emberek hozzátartozóinak kárpótlásáról, hivatalos ká rpótlásáról ma sem tudok! Nem tudom, lehet, hogy az ő igazságuk lenne fontosabb, lehet, hogy a másoké, de ebben "közmegegyezni" kellene, mert ha nem lesz közmegegyezés közöttünk, akkor, kérem szépen, itt valóban háborús állapotokat fogunk gerjeszteni, anél kül hogy szándékunkban állna! Lehet, hogy én elfogult vagyok, lehetek esetleg. De szeretném azt is hangsúlyozni, hogyha valaki azt mondta itt, hogy ő nem fegyverügyben, hanem földügyben érdekelt, akkor engedjék meg, hogy én is elfogultan azt mondjam, hogy én meg Magyarország modernizációjában vagyok érdekelt! Miért vagyok ebben érdekelt? Azért vagyok ebben érdekelt, mert én egy olyan rétegnek vagyok esetleg a képviselője, aki nem tulajdonnal akar polgár lenni ebben az országban! És nagyon szeretném, ha kimo ndanánk, hogy van tulajdon nélküli polgárság is! (Zsiros Géza közbeszólása: Ilyen a proletariátus!) Tessék? (Zsiros Géza megismétli.) Egy pillanat! – És a tulajdon nélküli polgárság nélkül Magyarország modernizációja elképzelhetetlen! Tehát engedjék meg, h ogy felsoroljam ennek néhány argumentumát, hogy kik is ezek. Gondolom, senki sem vitatja, hogy az értelmiség jelentős része ilyen. Úgy gondolom, hogy egy sebész főorvosnak nem azon kell gondolkoznia, hogy a tőzsdén mi a helyzet, amikor operál! Hanem
