Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZSUPOS LAJOS (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DARÓCZY ZOLTÁN, DR. (MSZP)
424 koncen tráljon oda, hogy ő sebész főorvos! De ebből éljen meg tisztességesen, polgár módra, tehát a polgárság összes jó tulajdonságát hordozza magával! Úgy gondolom, hogy az agrárértelmiség is megérdemli ezt a szemléletet; úgy gondolom, hogy a lelkipásztorok is, a tudomány képviselői, az oktatás képviselői, a szakmunkásréteg – mindaz, akinek az esze nélkül ez az ország nem lesz modern! Kérem szépen, itt nem kárpótlási kérdésről van szó, hanem arról van szó, hogy olyan lesze az országunk, hogy ezek számára is megf elelő miliőt tudunke teremteni! Tessék megnézni, hogy vándorol ki, hogy siet ifjúságunk, különösen a magasan kvalifikált ifjúság az országból más vidékekre! Létkérdés számomra, hogy ezt megoldjuk! Mit vártam az eddigi vitából, amit nem kaptam meg? Kérem s zépen, én megmondom őszintén, eddig minden felszólalást végighallgattam. Lehet, hogy nem volt szép dolog tőlem; végighallgattam. Ennek következtében van egy kis házi statisztikám. Ezt a törvényjavaslatot maradéktalanul három ember védte eddig a kormánypárt ok részéről. Az összes többi – a kormánypártok részéről és az ellenzék részéről is – alapvető fenntartásokat fogalmazott meg. Gondolom, ez valahol tükrözi azt, hogy a Parlament olyan, hogy tükrözze az ország állapotát, az országban lévő gondolkodást. Ebből arra következtetek, hogy ezzel a törvényjavaslattal valami baj van, merthogy a parlamenti vita is számomra azt tükrözi – mert a tisztelt képviselő urak mégiscsak ebben a társadalomban élnek, velem együtt – , hogy itt valami baj van. Keressük meg a baj gyök erét! Közösen. Én egyedül biztosan nem tudom megtalálni; de érzem, hogy ez tarthatatlan. Ezért, hogy mégis valami hitele legyen ennek a Parlamentnek – mert abban biztos vagyok, hogyha valamit akarnak, akkor természetesen a jelenlegi struktúrában a Parlamen t kormánypártjai képesek megszavazni, ennek következtében úgy mondhatnám, hogy talántalán nincs sok értelme. De mégis valami, ami egy kicsit korlátozná ezt a lehetőséget. Vártam a tisztelt kormánypárti képviselőktől azt, hogy valaki beterjeszt egy olyan m ódosító javaslatot – mind a mai napig nem történt meg, legalábbis, amiket én láttam – , hogy bármilyen formában is fogadja el a Parlament ezt a törvényjavaslatot, a Parlament tagjai kárpótlási jegyet nem kaphatnak. Vártam, eddig még nem jött be, de remélem, hogy lesz ilyen tisztességes, becsületes ember, ugyanis nagyon nehéz lenne megvédeni magunkat a társadalom előtt, hogyha ez záradékként valamilyen formában nem jelenne meg. (Taps minden oldalról.) A másik, amit vártam, nem következett be szintén; de mivel én odafigyeltem mindenre, én odafigyeltem Oláh Sándor tisztelt képviselőtársam szavaira is, aki először ebben a Parlamentben ebben az ügyben a népszavazás kérdését felvetette. Nem Eörsi Mátyás volt az első; Oláh Sándor! Tessék visszakeresni. Miről szólhat a népszavazás? Nem kívánom kezdeményezni. De 44 vagy 45 képviselője van a Kisgazdapártnak. Úgy tudom, ötven képviselő már kezdeményezhet valamit ebben az országban, ebben a Parlamentben; negyvenötödiknek vagy negyvenhatodiknak itt vagyok, aláírom, ha ők k ezdeményezik. Fogalmazzuk meg, próbáljuk meg a társadalom előtt megméretni ezeket a gondolatokat valamilyen formában, mert én nyugodtabb lennék akkor, ha ezt nagyon széles módon visszaigazolná valahogy az élet. A harmadik megjegyzésem pedig Ómolnár képvise lő úr felszólalásához kapcsolódik. Kérem szépen, én nagyon tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akiknek ötleteik vannak, ugyanis én abból élek, hogy ötletem van, aztán vagy ki lehet vitelezni, vagy nem, ez egy más kérdés, az a nehezebb oldala. Ómolná r képviselő úr azt mondta, hogy vessünk ki progresszív vagyonadót – vagyonadót, ő vagyondézsmát mondott – a kárpótlás finanszírozására. Kérem szépen, nem kell fenyegetni a társadalmat, hanem be kell terjeszteni egy ilyen tisztességes törvényt. Biztos vagyo k benne, hogy nagyon sok ember igazságosnak tartaná, és a magyar történelemben nem egyedüli lett volna, ugyanis a magyar történelem nehéz helyzetében – majd Takács Péter történész barátom ezt meg fogja mondani – volt erre példa. De akkor azt is mondjuk meg , hogy ez az ország
