Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 19. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
378 kongresszusi palotában egy közgyűlést hirdetett meg, és itt a termelőszövetkezetet az elképzelések szerint részvénytársasággá kívánják átalakítani, amivel lényegében ennek a tí z községnek a megítélése szerint egy olyan helyzet keletkeznék, hogy kihúznák a lábuk alól a talajt, és miután mindenfajta módon próbálták az előzetes terveket megakadályozni, és ez nem sikerült, ezért kértek engem arra, hogy napirend előtti felszólalással hívjam fel az ország közvéleményének figyelmét, és próbáljam ezt megakadályozni. Miről van szó tulajdonképpen? Ugye, ahogy én jeleztem, a napirend előtti felszólalási kérelmemben az állami és a szövetkezeti vagyon elherdálásának megakadályozását szeretném elérni, mert hiszen az első időszakban valami olyan hihetetlen találékonysággal próbálják ezeket a vagyonokat a magyar állam és a magyar nép rendelkezése alól kivonni, ami a találékonyságot illetően minden eddigi ügyvédi csűréscsavarást messze túlhalad; és hogy ez menynyire nem túlzás a részemről, hadd utaljak csak arra, hogy ugye, ismeretesek voltak a termelőszövetkezeti vagyon átmentésének azok a formái, amelyek a szakszövetkezetté alakítás, kftvé történt alakítás vagy egész egyszerűen csak gépeknek a leértékelése és kilós áron történő eladása. Vevőként csodálatosképpen mindig a termelőszövetkezeti elnök vagy hozzátartozói köre jelentkezett, majd később ebből alakult egy ugyancsak vállalat, valamiféle vállalat, amely felvállalta - ezekkel az ócskavasnak vagy kilós árban eladott vasnak, valójában tökéletes gépeknek gépparkká fejlesztésével - azoknak a földeknek a szántását, vetését, amelyeket korábban műveltek ezek a gépek a termelőszövetkezeten belül. Ezek az átjátszási formák ismertek. Sokkal veszedelme sebbnek tartom azonban a részvénytársasággá való átalakulást, mert gondolják el, Képviselőtársam, hogy mi tényleg erőnk megfeszítésével próbáljuk a tulajdoni viszonyokat rendezni, és azokat a jogszabályokat megalkotni, amelyek kivezethetnek minket abból a gazdasági csődhelyzetből, amibe az ország került. Vajon mi értelme van a mi munkánknak akkor, ha akár reggel 8tól este 8ig is tárgyalunk, meghozzuk a szükséges jogszabályokat, ha közben ellenerők is dolgoznak, és például kivágják az ország összes erdejét , amint az sajnos, ezekben a percekben is folyik, és hogy hirtelen a legutolsó napok eseményeiből két példát felsoroljak: az egyiket Velemér község polgárai egy jajkiáltásnak ható emlékeztetőben rögzítették, ahol lényegében egész Vas megyét érintő fakivágá sok sorsáról, fakivágások helyzetéről tájékoztatják az ország lakosságát. Lényegében arról van szó, hogy megkérik a termelőszövetkezetek a fakivágási engedélyt azzal, hogy sötétvágásról vagy egyéb, gazdaságilag hasznos tevékenységről van szó, és azután val ójában letarolják az egész környéket, és mindent kiárusítanak. Ilyen esetek tömkelegét tudnám említeni. Amit a sasadiak és a környékbeli községek, nevezetesen: Diósd, Törökbálint, Sóskút, Budaörs, Érd, Tárnok, Pusztazámor és egyes budapesti kerületekhez ta rtozó sasadi területeken dolgozó tsztagok közölnek a részvénytársasággá alakítással kapcsolatban, az valóban megdöbbentő, ugyanis arról van szó, hogy a termelőszövetkezetet március 1jén részvénytársasági működés kereteire akarják átalakítani, a nevesíthe tő termelőszövetkezeti vagyonból vagyonjegyeket fognak alkotni, és azokat szét fogják osztani. Mi dolgozhatunk reggeltől estig - amint az előbb arra már utaltam , mert végül is meghozhatjuk ezt a jogszabályt, de mire ez a jogszabály életbe lép - itt nemcs ak a kárpótlási törvénytervezetre gondolok, hanem például a szövetkezeti törvényre , közben nem lesz már olyan föld, nem lesz olyan vagyon, amelyről mi valójában rendelkezni tudnánk. Ezek a vagyonok a részvénytársasági formában egészen más területre vándo rolhatnak át. Olyan helyzet keletkezhet, hogy tömegesen fognak kenyér nélkül maradni az emberek. Ha ehhez még az igen tisztelt képviselőtársaim figyelembe veszik azt a tényt, hogy jelenleg az én legjobb tudomásom szerint - ezt a földművelésügyi miniszter ú r ellenőrizheti, közölheti, hogy az helyes vagy helytelen - négyszáz olyan termelőszövetkezetet tartanak nyilván, amelyek lényegében a teljes összeomlás határán vannak, és amelyek a csődeljárást nem fogják tudni elkerülni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hog y családtagokkal együtt hozzávetőlegesen egymillió ember fog a csőd szélére kerülni. Ha a
