Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 19. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - Interpellációk - ELNÖK (Vörös Vince): - ANNUS JÓZSEF (MSZP) - ELNÖK (Vörös Vince):
365 Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Körösfői László képviselőtársunk a miniszteri választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 129 "igen" szavazattal 52 ellenében, 36 tartózkodással a miniszteri választ elfogadta. Annus József, a Magyar Szocialista Párt képviselője inter pellálni kíván a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez a falusi lakásvásárlások megnehezedett feltételeiről, avagy egy kormányrendelet d) pontjának a visszaállítása címmel. Annus József képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Annus József (MSZ P) - a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez - "A falusi lakásvásárlások megnehezedett feltételeiről, avagy egy kormányrendelet kis d) pontjának visszaállítása" címmel ANNUS JÓZSEF (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem teszek hozzá semmit a leírt szöveghez, pusztán az alcímet szerelném egy picit szelídíteni, talán így lenne pontos: egy d) pont visszaállításának jámbor óhaja címmel szeretnék interpellálni. Kezdetben volt egy 106/1988. sz. rendelet, amelyiknek a 2. § d) pontjában megengedte, hogy a nem városi településeken üresen álló családi házakat a tanács kijelölése alapján, az ingatlanközvetítő szervezettől való megvásárlására is kedvezmény legyen nyújth ató. A 16/1990es sz. rendelet némiképp módosított ezen, kivette innen az országos jelentőségű üdülőkörzetekben levő ingatlanokat, továbbá - feltehetően a visszaélések megakadályozásának céljából - nem engedélyezte egyenes ági rokoni kapcsolatban állók tul ajdonának efféle kedvezményes megszerzését. Még így is hasznosan működött azonban ez a forma, különöse a Tiszántúl kis és közepes falvaiban, ahol - mint mindenki tudja - szervezett lakásépítés nincs, a községek lakosságmegtartó képessége pedig egyébként is gyenge. Otthonhoz jutottak a támogatás révén ifjú házasok, városból hazatelepülők, sőt - ez sem elhanyagolható - nem kis számban olyan menekült magyarok, akik e lehetőség híján a városi hajléktalanok számát gyarapították volna. Ezt a lehetőséget szüntette meg a 109/1990. sz. kormányrendelet, kihagyva az emlegetett d) pontot. Mivel igazolható e döntés? Vajon olyan hatalmas összeget jelentene e kedvezményes forma fönntartsa, amely alapjaiban rengetné meg a költségvetést? Bizonyíthatóan nem jelent ilyen össze get. Talán úgy vélték a rendeletmódosítók, hogy ezzel a d) ponttal konzerváljuk az egészségtelen falusi lakásviszonyokat, mintegy a nyomort? Nos, ebben is tévednek. Mint emlékezetes, az épületeket általában a területileg illetékes ingatlankezelő szakembere i értékelték és vizsgálták meg: többségében ezek már téglából épült, és további korszerűsítésre kiválóan alkalmas házak. Magánfölmérésem szerint ezekben a falvakban az épületek helyi értéke kétharmada, olykor fele az országos átlagnak. Ez azt jelenti, hogy 300400 ezer forintért már elfogadható lakáshoz juthatott a vásárló, nemritkán 800, sőt 1200 négyszögöles telekkel, ami - különösen fiatalok vagy menekültek esetében - nem elhanyagolható jövedelemkiegészítésre is alkalmas nagyságú terület. Tisztelettel k érdezem miniszter urat, illetve államtitkár urat, tudjáke támogatni az emlegetett d) pont visszaállítását. Mert bár némely község esetében csupán 1520 hasonló épületről lehet szó, az egész térségben, azaz 34 tiszántúli megyében talán egykétezerről, e t ámogatási forma fölélesztése mérhetetlenül nagyobb haszonnal járna a falvak életképességének megérzésében, mint amekkora ráfordítást igényel. (Gyér taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. Dr. Szabó Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár válasza
