Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 19. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF)
327 Engedje meg, Elnök Úr, hogy akkori szavait biztatásként fogjam föl, és bocsássa meg, hogy - tiszteletem hangsúlyozása mellett is - vitába szállok önnel és indítványával. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az a kisebbségi véleményem egyéni képviselőként - és most nem az M DF tagjaként , hogy tavaly május 2a óta a legrosszabbul előkészített törvényjavaslat fekszik előttünk, egy olyan indítvány, amely számos jogi, erkölcsi és politikai ellentmondást hordoz. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, sürgős szükség van erre az a mnesztiára, erre a mielőbbi megbékélésre, és ezt a politikai döntést mihamarabb meg kell hoznunk, és jogi formába kell öntenünk. Nem tisztázta azonban az előterjesztő, hogy valójában mi történt Magyarországon tavaly október 25e és 28a között; nem gondolt a végig a javaslat, hogy kiket kíván közkegyelemben részesíttetni, és hogy ezeknek a személyeknek - vélt vagy valós bűnelkövetőknek - a magatartása vajon a Büntető Törvénykönyv melyik paragrafusába ütközött bele, ha ugyan beleütközött bármelyikbe is. A tör téntek megítéléséhez és így az általános érvényű közkegyelem esetleges gyakorlásához is hiányzik az események objektív és részletes ismerete. Ezzel a leltárral egyelőre adós nekünk a történelem, és nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármelyikünk is mente s lehetne az elfogultságoktól. Legfeljebb egyes konkrét eseteket tudunk kiemelni, egyegy epizódról, egyegy szereplőről dönthetjük el, hogy a cselekedete törvénybe ütközötte, és hogy érdemese most a közkegyelemre. Arra kér minket a köztársasági elnök úr , hogy gyakoroljunk közkegyelmet, holott ezt ő maga is megtehetné az Alkotmány 30/a §ának (1) bekezdése k) pontja értelmében. Vajon miért nem teszi? Attól tartok, éppen azért, mert az ő eljárása egyéni kegyelem lenne, személyükben azonosítható elkövetőkke l és konkrét bűnökkel vagy vétségekkel - tisztázott helyzetben, tehát egyértelműen. Ehhez azonban szükség lenne a történtek tisztázására, az eljárásra, amelyet az előterjesztő nem kíván. A Parlament viszont nem egyéni, hanem általános kegyelmet kellene hog y gyakoroljon, egy széles körű, átfogó kegyelmi aktust, a történtek tisztázása nélkül. Nincs tehát senki, sem e Házban, sem e hazában, akinek megbocsáthatnánk az ő vétkét. Csak azt mondhatjuk ki, hogy az a négy nap törvényen kívüli időszak volt - más szóva l: anarchia. (Taps a jobb oldalon.) Ez pedig alighanem azt jelentené, hogy a büntetőjogi felelősség elejtése után felejtsük el mihamarabb a politikai felelősség kérdését is. Márpedig nem hiszem, és nem vagyok hajlandó elfogadni, tisztelt Ház, hogy arra vál asztottak volna ki minket - kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt , hogy úgy meneküljünk a politikai felelősség megállapítása elől, mint ördög a tömjénfüsttől. Roppant veszélyes dolog akár utólag is kinyilvánítani, hogy bizonyos időközökben a törvény ek nem érvényesülnek, és a társadalmi együttélés játékszabályai következmények nélkül felrúghatók. Hiszen ha kimondhatjuk ezt a közelmúlt egy behatárolható, párnapos időszakáról, akkor miért ne mondhatnánk ki ugyanígy a jövő bármely tetszőleges időszakára is? Közkegyelmet a törvényhozás általában valamely nevezetes ünnepi esemény kapcsán szokott gyakorolni. Most azonban nem erről van szó. Egy ilyen célzatos, célirányos közkegyelem, amelyet most megalkotni készülünk, ugyanis azt az érzetet keltheti az államp olgárban, hogy kellő szervezettséggel bármikor törvényen kívül helyezheti magát, bármikor hatályon kívül helyezheti átmenetileg a Büntető Törvénykönyv tetszőleges szakaszait, akár csupán azt, amelyik az ő cselekedetére vonatkozik - különösen, hogyha némely politikai erő részéről netán egykét közjogi méltóság részéről ehhez támaszt és előzetes biztatást kap, vagyis reményt az eljövendő közkegyelemre… (taps a jobb oldalon és középen) . ., a törvénytelenség törvényesítésére. Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Köztársaság elnökének nem ez volt a szándéka - ellentétes ezzel az esküje is. Nézzük azonban részletesebben az előttünk fekvő javaslatot! Az előterjesztés szerint hatféle törvénysértő cselekedet gyanítható az ország életét megbénító útelzárásokkal összefü ggésben. (Közbeszólások a bal oldalról.) Nem kívánok vitatkozni azzal, hogy ez a hatféle cselekmény föltételezhetőe az események kapcsán vagy sem, és a Btk. vonatkozó paragrafusai alapján indítható volnae eljárás az esetleges elkövetők ellen? Annyit azon ban meg kell jegyeznem, hogy a 174. § szerinti kényszerítés vádja aligha lenne alkalmazható, hiszen a törvény azt feltételezi, hogy más
