Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ)
30 külföldi tőkének és a munkavállalóknak. Emellett természetesnek és szükségesnek tekintjük, hogy az államadósság csökkentésére is jusson az állam privatizációs bevételeiből. Azt javasoljuk tehát, hogy ebben a kérdésben a kárpótlási törvény határozzon meg egy elvi követelményt, a mit majd a privatizálásról szóló törvényjavaslatban konkretizáljon a Kormány. Ez egy további paragrafus beiktatásával megoldható lenne, amely előírná, hogy a privatizáció során az aktív és a nyugdíjas munkavállalók részvény formájában és más módon részesed hessenek a privatizált állami tulajdonból. A munkavállalói tulajdonrészesedéssel kapcsolatos konvergáló álláspontokat örömmel tapasztaljuk és örömmel nyugtázzuk. Örvendetes ez a nézetközeledés ebben a kérdésben. Valóságos versengés van most közöttünk, már pártok között ebben. Nagyon fontos lenne, hogy ez a versengés ne szűnjön meg a deklarációk elmondása után, hanem ebből valóságos törvények és gyakorlat következzék. A kárpótlási jegyek kibocsátása újabb, az eddiginél nagyobb követelményeket támaszt a priva tizációval szemben, hiszen lényegesen megnöveli a tőkejavak iránti keresletet – ez itt elhangzott már – , aminek eredménye vagy a privatizáció felgyorsulása lehet – ez a kedvező eset – , vagy pedig a kárpótlási jegyek piaci értékének a rohamos csökkenése – e z a kedvezőtlen eset. A kárpótlási jegyek szülte kereslet kielégítéséhez öt év alatt hozzávetőleges számítás szerint mintegy 400 milliárd forint értékű állami vagyon kínálatát kellene elérni. A gyorsabb privatizáció pedig a decentralizált döntések előtérbe kerülését igényli, a ma még erősen központilag vezérlő módszerrel szemben. Arra is fel kell készülnie a kormányzatnak, hogy a kárpótlás közgazdasági hatásaként elkerülhetetlenül pótlólagos inflációs nyomás is keletkezik, méghozzá olyan időszakban, amikor az antiinflációs gazdaságpolitika kialakítása nagyon a kezdetén van. Ezt nem azért hangsúlyozzuk, hogy a cselekvéstől óvjuk ezzel a Parlamentet, inkább azért, hogy a veszélyekkel való időbeni szembenézésre, a leküzdéshez szükséges eszközök és módszerek meg ragadására ösztönözzük a Kormányt. Tisztelt Ház! Összegezve tehát a véleményünk: a kárpótlásnak úgy kell igazságot szolgáltatnia, hogy ne váljon nehézségek és társadalmi ellentétek forrásává. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik dr. Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének az előadója. Felszólaló: Dr. Orbán Viktor a FIDESZképviselőcsoport nevében ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vegyes érzelmek, de már csak a viharos előjáték miatt is nagy várakozások előzték meg a kárpótlásról szóló törvénytervezet benyújtását. A várakozások egyfelől annak szóltak, hogy ezzel az Országgyűlés végrevalahára végérvényesen lezárhatja az új magyar demokrácia politikai és gazdasági életét egyaránt nyomasztó tulajdonviszonyok kérdését; másfelől attól is lehetett tartani, hogy a kormánykoalíció ebbéli buzgó tevékenységében esetleg felbomlik. A jelenlegi helyzet lényegében a kormányalakítás során elkövetett és lassan jóvátehetetlenné váló ballépések te rméke. A miniszterelnök úr ugyanis – ki tudja, miért – májusban egymásnak ellentmondó elképzeléseket hirdető pártokat, a Magyar Demokrata Fórumot és a Kisgazdapártot házasította össze kormányában, holott akkor a ma legnagyobb ellenzéki párt készen állt a n agykoalícióra, amely meggyőződésünk szerint a jelenlegi erőviszonyok mellett az egyedüli életképes megoldás lett volna. Pedig a józan szemlélő már akkor is láthatta, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Független Kisgazdapárt álláspontja nem részletkérdésekb en különbözik egymástól, hanem éppen a kisgazdák számára legfontosabb ponton, a privatizáció, reprivatizáció és a földtulajdon kérdésében.
