Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
289 A magyar történelmi fejlődés egyik sok problémát okozó hiányossága már a múlt században is éppen az volt, hogy nem alakult ki megfelelő időben megfelelő számú és minőségű polgári vállalkozó réteg. Nem kis mértékben ettől a törvényjavaslattól függ, hogy ennek az állami vagyonnak, amely részben úgy keletkezett, hogy az állam kirabolta védtelen állampolgárait, kik lesznek az új tulajdonosai. A törvényjavaslat egyik tétje az, hogy az ú j tulajdonosok, a piacgazdaság polgárai zömében az előző rendszer haszonélvezői leszneke, vagy pedig mások is, köztük a kiraboltak, kapnake e tekintetben komoly életlehetőséget. Igen nagymértékben ettől a törvényjavaslatól függ tehát, hogy milyen lesz az eljövendő Magyarország új tulajdonosi arculata. Századunk egyik kiváló magyar írója úgy fogalmazott, hogy "a paraszt szóban benne van a múltnak minden megfizetetlen adóssága, a jövőnek minden joga. Ez a szó mintegy magába tömöríti a magyar föld népének eg ész nagy tőkéjét. Ezzel a szóval bármely percben odaviheti hitelezőit a történelem ítéletéhez; de most már fizessetek! Mert ha van csodák csodája a világon, az a magyar paraszt megmaradása. Teljesen magára hagyatva, a rög és a vér irtózatos robotját végzi a századok folyamán. Mindig teremt, termése másé. Mindig harcol, győzelme másé." – Eddig az idézet. Ami ezután következett, közismert. A parasztság az úgynevezett Tanácsköztársaság előjátéka után az igazi ütést akkor kapta, amikor a második világháborút kö vetően a hatalom valóban elvette mindenét, földönfutóvá tette, és parasztként való létezését is megszüntette annak kimondásával, hogy nincs paraszt, csak úgynevezett szocialista mezőgazdasági nagyüzemi dolgozó. Mi következik mindebből? Álláspontom szerint az, hogy a törvényjavaslatal szemben a termőföldigénylők ne átlagosan 7080%os mértékig, hanem a degressziós kulcsok megváltoztatásával a lehető legtöbb esetben 100%os mértékig kapják vissza természetben volt földtulajdonukat (kis taps) amenynyiben annak hasznosításáról gondoskodnak. Van azonban egy másik vonatkozása is a kérdésnek, mivel a tulajdonviszonyoknak a törvényjavaslattal történő rendezése önmagában még nem oldja meg sem a kárpótlásként földhöz jutottak, sem pedig a mezőgazdasággal vállalkozássz erűen foglalkozni kívánó más állampolgárok megfelelő földterülettel való ellátását. 1949ben az átlagos birtoknagyság 3,3 hektár volt. Ebből következik, hogy az esetek többségében a kárpótlásként földhöz jutottak nem kapnak életképes, a főhivatásszerű, kor szerű gazdálkodáshoz szükséges földterületet. Álláspontom szerint az lett volna a helyes megoldás, ha a parasztgazdaságok és általában a mezőgazdaság hatékonyságának mielőbbi megteremtése érdekében egyszerre, egyidejűleg születik meg a kárpótlásról szóló t örvény; a szövetkezetek valódi szövetkezetekké történő átalakulását és a tagság megfelelő földterülethez jutását biztosító szövetkezeti törvény; a földtulajdoni, földhasználati, földbérleti és földvédelmi szabályokat magában foglaló földtörvény; az önkormá nyzatokat tulajdonnal ellátó törvény; az állam kizárólagos tulajdonában maradó, kincstári birtokokra vonatkozó törvény; valamint a parasztgadaságokat megfelelő hitellel ellátni képes mezőgazdasági banki szabályozás. E törvényeknek egymással összehangolt tö rvényegyüttest kell alkotniuk. E törvények elfogadása azért is rendkívül sürgős, mert a jelen időszakban a szabad, liberalizált földforgalom számomra elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert a szocializmus által eltörölt földpiac jelenleg reális földár nem állapítható meg, a termelőszövetkezeti és az állami tulajdonú földeknek pedig nincs valódi tulajdonosa. A szabad földforgalom esetén tehát nem elsősorban a parasztság fog még több földhöz jutni, hanem olyan agrárlobbik és érdekszövetségek, valamint a bankok egy része, amelyek a most áron alul megszerzett földtulajdonjog birtokában hosszabb távon egyre növekvő vagyonra fognak szert tenni, monopolizálva egyúttal a földhöz kötött gazdasági tevékenységet, illetve a bérbeadást.
