Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
284 Nem lehet a jogot úgy tekinteni, amely olyan eszköz, olyan technika, amely olyan társadalmi probl émák megoldására is alkalmas, amelyek mögött nincs politikai egyetértés, és nincs meg a gazdasági fedezet. Önmagában a jogelvekhez, jogi technikához mérni a megoldás módját, elhibázott; több szempontú, közgazdasági és politikai érvrendszert figyelembe vevő megoldásra kell törekednünk. A Szocialista Pártnak – bár álláspontját nem sorolták a markáns vélemények közé – nagyon határozott és kialakult követelményei vannak a szabályozással szemben. Ezek a követelmények elsősorban az alkotmányosság igényére és az a lkotmányosságból származtatott konkrét megoldási módokra vonatkoznak. A kiindulópont számunkra az alkotmányosság értelmezésében az, hogy az állam tulajdonosi döntése az alapja bármiféle kárpótlásnak, jóvátételnek, privatizációnak vagy reprivatizációnak. Il yen értelemben a jogi alap a rendezés tekintetében a méltányosság és a szuverén állami elhatározás. Ezt a felfogást erősíti az Alkotmánybíróság álláspontja is. Az alkotmányosság igényéből fakadó további követelmény az azonos elbírálás a tulajdoni tárgyak s zerint, a különböző tulajdoni formák azonos védelme. És e tekintetben fogyatékossága a javaslatnak, hogy különbözőképpen védelmezi és különbözőképpen értelmezi a szövetkezeti tulajdon pozícióját a javaslatban. Az eddigi vita során kevesebb hangsúlyt kapott , és szeretném ez alkalommal kiemelni azt, hogy nemcsak a tulajdon tárgyai és a tulajdon formái között kell azonos pozíciót teremteni a szabályozásban, hanem megközelítőleg erre kell törekedni a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok esetében is. Szintén összhangban az Alkotmánnyal és összhangban az Alkotmánybíróság állásfoglalásával. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásában egyértelműen kimondta, hogy a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok szempontjait azonos körültekintéssel és elfogulatlansággal kell mé rlegelni. A nem tulajdonosoknak is joguk van az állami tulajdonhoz, ennek a lehetőségét számukra is biztosítani kell, hiszen ez nem jelent mást, mint a vállalkozáshoz való jog gyakorlati érvényesítésének törvényi garantálását. Fontos szempontnak tartjuk az t, hogy legyen összhang a jogrendszer különböző ágaihoz tartozó szabályok között. Ilyen értelemben idő előttinek tekintjük a törvényt, hiszen nem ismerjük a szövetkezeti törvény koncepcióját, nem ismerjük a földtörvényt, nem tudjuk, milyen lesz az önkormán yzati tulajdonra vonatkozó törvény, nem tudjuk, miképpen alakul a munkavállalói tulajdonra vonatkozó szabályozás. Hangsúlyozni szeretnénk – mint alapvető követelményünket a szabályozással szemben – , hogy épüljenek be biztosítékok és garanciák a törvénybe a tekintetben, hogy a törvénynek az úgynevezett diszfunkcionális hatásai minimálisan érvényesüljenek a társadalomban. Mire gondolunk elsősorban? Főként az inflációs hatásra, főként a törvény rendeltetésszerű érvényesülésére, és ilyen értelemben mi ragaszkod unk a földtulajdon esetében a helyben lakás követelményéhez. Úgy érezzük, ez áll összhangban a törvény alapvető rendeltetésével. Nem idegen ez a megoldás. Az elmúlt ülésünkön hallhattunk arról egy elég részletes összefoglalót, hogy milyen agrárjogi megoldá sok ismertek e tekintetben. Igen szigorú megkötések ismertek számos nyugati ország agrárjogában, és nyilvánvaló, hogy egy nagyon jól és nagyon átgondolt érdek alapján születnek az ilyen természetű szigorú szabályok. Következő követelmény számunkra a szabál yozással szemben az egyszerű és az áttekinthető eljárási szabályok kialakítása, amelyek ahhoz nyújtanak segítséget, hogy nem évekig elhúzódó vitáknak, pereknek lesznek szenvedő alanyai az érintettek, hanem egyszerű és világos szabályok segítségével gyorsan lebonyolítható az eljárás. Végezetül az az álláspontunk, hogy bármenynyire indokolt a kárpótlás időbeli hatályának kiterjesztése, minden ilyen igényt csak a realitások, a lehetőségek szigorúan vett korlátai között érdemes felvetni, és ennek ismeretében ja vasoljuk, hogy a törvény zárja le a kárpótlások sorát.
