Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
279 Cinikus hivatkozás az igazságra, hogy a teljes kártérítés igazságtalan lett volna, mert mindenkit ért kár. Elfelejtik, hogy a károk, az egyéb káro k is fokozottan e réteget érték, hisz az egykori vagyon miatt rájuk sütött bélyeg súlyos következményei, a hátrányos helyzet csak a legutóbbi években oldódott föl. Nem akarom a borzalmakat emlegetni, csupán egy példa napjaink igazságtalanságaiból. Az utcán kban két nyugdíjas testvér, tsztag lakott. Az egyik meghalt januárban, az ő földjét a gyermekei nem örökölhették. A másik meghalt áprilisban, az ő gyermekei a földet már megörökölték. Hogy ülnek le egymás mellé az unokatestvérek, ha az egyiknek az öszszes földhöz joga van, a másiknak csak egy részéhez? S hogy nézünk szemükbe ezeknek akár mi, akár az igazságügyminiszter úr? Az ilyen törvény nem szolgáltat igazságot. Hogy a tervezet hány jogszabályba ütközik, nem kívánom fölsorolni. És próbálnak a törvényal kotók feleletet adni, de ezek megbuknak már a tulajdonhoz való jog és a jog folytonosságánál. Egyet megemlítek. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető emberi jogot törvény sem korlátozhat. A tulajdonlás alapvető emberi jog, a tulajdonjog f olytonosságának súlyos csorbítása a degresszió, és az ötmillió fölső határ diszkriminatív, alkotmányellenes korlátozások. A tervezet hibás gazdasági és közgazdasági elképzeléseit nagyon egyszerű számítással kívánom érzékeltetni. 20% állami vagyon megmaradá sa után, kerekítve 7000 milliárd értékű állami vagyon marad. A nemzetközi normáktól eltérő privatizáció miatt, mivel az orgazdától jó ha féláron vásárolnak, ez a vagyon súlyosan leértékelődik, szerencsés esetben a fele, 3500 milliárd árulható ki belőle, de a tapasztalat ennél sokkal kevesebbet mutat. Számításaink szerint körülbelül 1000 milliárd 100%os reprivatizációs igényből e törvény hatálya alá mindössze 500 milliárd vagyonérték tartozik. S ha az állam tisztességes tulajdonrendezést hajt végre, a nyilv ánvaló tulajdonbiztonság előáll, a vagyon nem le, hanem fölértékelődik, de eredeti értékén is az 500 milliárd kártérítésen fölül 6500 milliárd árulható ki belőle. Természetesen mindezt korrekt vagyon- és kárfölmérésnek s nem hasraütésnek kellett volna meg előznie. Megfelele az 1020as tervezet a politikai igényeknek, ígéreteknek? Napjainkban igaznak látszanak Berzsenyi Dániel sorai: "Forr a világ bús tengere, óh magyar". Körülöttünk több helyen dörög az ég. A veszély igen nagy. Alapvető érdekünk, hogy miné l szélesebb tulajdonosi réteg ragaszkodjon a hazához, a rendhez, a nyugalomhoz. Kinek jó az, ha a sértett régi és a vagyonukat így vagy úgy megszerzett és azt féltő új tulajdonosok acsarkodnak egymásra? Miért játssza a vakot a Kormány, és nem hajlandó észr evenni, hogy e hazában ízléstelen osztozkodás folyik, aminél csak az 1020as számmal jelzett vagyondézsma az ízléstelenebb, s az a cinikus vélemény, hogy az eltelt 40 év alatti változások miatt a károkat föl sem lehet mérni. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Próbáltae valaki, a neoacquistica commissio 150 évre visszamenőleg rendelte el s rendezte a tulajdonviszonyokat 1690ben? (Úgy van! – közbeszólások a FIDESZ padsoraiban.) Ne adja isten, hogy a polgárháború hozzánk, hazánkba is begyűrűzzön! (Közbekiabálás a FIDESZ soraiból: Úgy van!) Ez a Kormány és ez a Parlament nagyon nagy felelősséggel tartozik; most lehet országmentő, de országvesztő is. A tulajdonnal lehet és kell a magyar nép eltépett gyökereit visszaadni. A kommunisták tudták, miért fosztják meg a népet a tulajdontól. (Dénes János tapsol. – Derültség.) … azokat a többnyire mesterségesen keltett ellentéteket, amik nagy- és kisgazda, régi és új tulajdonosok között vannak. Hogyan és milyen erkölcsi alapon bízik a jövőben és a saját tulajdona biztonságá ban az a képviselő, aki most vállalja vagy megszavazza a jogos örökösök kizárását vagy a degressziót? Ha most mindezt megszavazzuk, egyben szentesítjük, jogosítjuk is az ilyen eljárásokat. A ma elkövetett bűnök gyermekeink fejére szállnak vissza. Hol van a z eddigi privatizáció bevételi eredménye? Miért nem történik meg a korábbi privatizáció felülvizsgálata? Mi az oka, hogy a józan polgári önérdek helyett valami naiv és gyerekes lemondás van egyesekben? Honnan veszik a jogot, hogy másokat is megrövidülésre
