Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
278 részvételével, annál fogva is, mert az 1989. évi XXXII. törvény 1. § e) pontja az Alkotmánybíróság feladatai közé sorolja a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése kötelezettségét. Nem lepett volna meg, ha hatályon kívül helyez i például a rabló államosítási törvényeket. Alapos szakmai elemzést kívánt volna, hogy hol lehet a jog fonalát összekötni. Megítélésünk szerint az első csomó legelfogadhatóbb időpontja 1948. január 1. 1947 első felében még legitim kormány vezette az ország ot, de '47. februárban már elhurcolták Kovács Bélát, májusban menekülni kényszerült Varga Béla, június 2án Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondásra és emigrálásra kényszerítették. Az 1948. január 1től 1949. június 8ig terjedő időszak gazságai megegyeznek az ez utániakkal. Értelmetlen – és az előző időszak tisztázását zavaró – ezt odacsatolni. Mint a háznál, a törvénynél is nagyon fontos, hogy biztos alapon álljon, amit csak széles körű fölmérések, valós adatok adhatnak meg. Hogy a tervezet mennyire nem fe lel meg ennek, arról meggyőződhettünk az előkészítés időszakában. A törvényelőkészítést vezető államtitkár úr például a degresszióra kijelentette, hogy az fikción, az ötmillió forint felső határ pedig önkényes elhatározáson alapul. A Pénzügyminisztérium je lenlévő tisztviselői kérésünkre nem tudtak vagy nem akartak semmi adattal szolgálni. A nemzeti vagyon nagyságára, a kár és a most lehetséges kártérítés mértékére szakértőink elemzéseket végeztek az 1949es részletes népszámlálási adatok, a KSH és az Ország os Tervhivatal adatai alapján. Így 78000 milliárd állami vagyon mutatkozik. Ez inkább a valóságnál alacsonyabb szám. Ezt mutatja a következő egyszerű számítás is. A nemzeti jövedelem előállításához a fejlett országokban általában 34szer akkora tőkeállom ányt használnak. Nálunk a rosszabb tőkehatékonyság miatt ez a szám körülbelül ötszöröse a nemzeti termelésnek. A pénzügyminiszter úr nyilatkozata alapján az 1990. évi nemzeti produktum mintegy 2000 milliárd forint értékű volt. Ez öttel szorozva 10 000 mill iárd. A 90%a, azaz 9000 milliárd az állami vagyon. A kár mértékére nézve a '49es népszámlálás részletes adataiból lehet következtetni. Itt pontosan felsorolja, hogy 9202 gyár, 21 467 műhely, 70%a vidéki, 1208 üzletház, 8656 üzlet volt, a 65%a vidéken. A vidéki üzletek, műhelyek többsége kis értékű vályog- vagy földépület. Ma Magyarországon 50 000 üzlet van. Lakás 400 000 darab került államosításra, 70%a szobakonyhás, öt szobánál nagyobb családi ház mintegy 1213 ezer darab. Fölsorolja a statisztika a cséplőgépeket, traktorokat is. Számításaink szerint a teljes kár az 1945től államosított, elkobzott vagy úgynevezett megváltott javak értéke 1513,3 milliárd, ami a vele szembenálló 9000 milliárd vagyonnak 17%a. Ismereteim szerint ebből az állam 400500 m illiárdot külföldi tulajdonosoknak már visszafizetett. A háború előtti Magyarországon a külföldi tőke érdekeltsége körülbelül 30% volt. Jó volna tudni, hogy mi a valóság. Fölhívom a miniszterelnök úr figyelmét, vizsgáltassa ki, hogyan fordulhat elő, hogy a z egyik legfontosabb törvény ilyen előkészítés után kerül a Ház elé. Egy 1987ben hozott jogszabály részletesen szabályozza a törvényelőkészítés módját. Miért nem tartották ezt most be? Természetesen vetődik föl a gondolat, hogy ez véletlen, felületesség, vagy nagyon is tudatos. Kinek, milyen politikai erőnek az érdeke, hogy ne legyen tisztességes kártérítés, nemzeti megbékélés? Kikből állanak az áltudományos, hamis nézeteket kidolgozó szellemi központok, milyen az összefonódásuk a letűnt vagy most letűnő politikai, gazdasági elittel? Kiknek s milyen igényeknek tesz eleget a máris hírhedt 1020as törvénytervezet?
