Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GICZY GYÖRGY, DR. (KDNP):
2052 közbeszólása) Teréz anya lányai nem most és nem Magyarországon bizonyítják először, hogy értenek a szociális gondoskodáshoz. Más területeken is a történeti egyházaknak Európában nemzetközi szervezetek és képzési központok állnak a rend elkezésére, történelmi hagyományú iskolarendszer, amelyik biztos alapot nyújt a szerzetesek és diakonisszák magas szintű szociális képzésére. Az sem igaz ellenvetés, hogy a törvényjavaslat nyomán az önkormányzatok, és egyáltalán helybeliek és az egyházak k özött feloldhatatlan ellentét támadna. Ha nem lesznek olyanok – feltéve – , akik az ellentéteket mesterségesen kívánják szítani. Akkor éppen a funkcionalitás elve és követelménye teszi szükségszerűvé az egyházak számára, hogy igazi együttműködést keressenek azzal a helyi közösséggel, amelyben működnek, amelyben működniök kell, hiszen működni akarnak. Semmiféle kétségünk nem lehet afelől, hogy pogány eleinkkel szót értő szerzeteseink és egyházi közösségeink most is utat fognak találni a magyar társadalomhoz. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még valamire fel szeretném hívni a figyelmüket. Kormánypárti képviselők részéről többször is elhangzott ebben a vitában, hogy az ellenzéki javaslatokban pozitív elemeket is találtak, s kétségtelen, hogy pozitívumok valóban akadnak, én azonban nem tértem ki erre. Mégpedig azért nem, mert az egyházi ingatlanok kérdése már korábban is konkrét esetekben, konkrét igények kapcsán felmerült, a vitát – a parlamenti vitát – megelőzően is. Felmerült az egyházak tényleges igényeinek pu sztán töredékét, ezredrészét jelentő ingatlanokkal kapcsolatban, s itt a tény az volt, hogy még – mondom – az igényekhez képest ezredrésznyi, vitatott ingatlanok esetében is az ellenzék mindig elutasító álláspontot foglalt el. Ebből világosan kitűnik, hogy itt a Parlamentben ellenzéki koncepciók akárhány pozitív elemet is tartalmazhatnak, a gyakorlatból az látszik, hogy az ellenzék egyetlen ingatlant sem akar odaadni az egyházaknak. (Nagy zaj. – Közbekiáltás a KDNP soraiból: Így van! – A bal oldalról: Nem i gaz! Hazugság!) A társadalmi gyakorlatból eddig legalábbis ez következik vagy legalábbis levonható! (Zaj.) Egyszóval: a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ szívesen bocsát koncepciókat és elméleteket az egyházak rendelkezésére, csak ingatlanokat nem! (Derültség és taps.) Iványi képviselő úr, akit én nagyon szeretek, mert benne van a Szentírásban, hogy "Szeresd ellenségeidet!" (derültség) – csak azért idéztem, mert ő is szokott a Szentírásból – , azt mondta a hozzászólása végén, hogy a kereszttel egy fec skefészket sem lehet leverni. Hát fecskefészket nem, de azért ő szívesen odatenné útjelzőül a keresztet az anyaházaikba igyekvő szerzetesek elé, hogy eltérítse őket. (Zaj. Közbekiáltás: Miket beszél?) Fecskefészket nem, anyaházat igen! Aztán aggódnak is az egyházakért! Ha ezt a törvényjavaslatot megszavaznánk vagy elfogadnánk, akkor éppen az egyházak igényei nem teljesülnének. Hogy maguknak az egyházaknak se jó ez a törvénytervezet, ezt is hallottuk már sokszor az úgynevezett szocializmusban, amikor az álla mpolgári jogok ellenére tettek valamit, és azt mondták: "Ez a mi érdekünk!" Hozzászólásom elején elmondtam: szomorú, hogy a szerzetesek most is ugyanúgy térnek vissza, ahogy annak idején el kellett menniök, szomorú, hogy ugyanúgy, de ahogy akkor el kellett távozniok, most vissza is kell térniök, és biztosíthatom az ellenzéket, vissza fognak térni! (Taps a jobb oldali padsorokban.) Végül hadd idézzem Bibó Istvánt, az Ukronia szerzőjét. Az Ukronia ugyanis az utópiák mintájára nem a hely, hanem az idő szerint kialakított elméleti modell, melyben Bibó integrálni igyekszik az európai gondolkodás irányzatait, integrálni a katolicizmust, a protestantizmust, sőt a szabadgondolkodást is. Ezért szerepelhet ebben a párbeszédes műben Ravasz László református püspök pest i bíboros érsekként s maga Bibó címzetes váci kanonokként. Ebből a műből csak egyetlen mondatot idézek azoknak, akik Bibó nevét az egyház ellen akarták felhasználni. "Az ókori rabszolgatartó demokratizmus soha keresztyén közjáték nélkül nem mehetett volna át a "minden ember egyenlő" emberi méltóságából kiindulva modern demokratizmusba! Sem az ókor elfogulatlan,
