Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ):
2048 Az eddigi vitában világosan kirajzolódott egy minden parlamenti párt által elfogadott alapelv, nevezetesen, hogy az egyházak működésének feltételrends zerét biztosítani kell. Természetes, hogy ennek mind a harmincnyolc, hazánkban működő egyház egyaránt örvend. A teljes társadalom jogos elvárása pedig az, hogy ezt a közérdekű jót mindkét részről, mind az állam, mind az egyházak oldaláról jól képviseljék. Az egyházaknak jogos igénye a jogfosztottság évtizedei után, hogy a társadalomban polgárjogot nyerjenek. De egyházakat lejárató végzetes hiba lenne a polgárjogot összetéveszteni a pozícióval. Csak emlékeztetésül jegyzem meg, hogy amikor az ősegyház kezdte összetéveszteni a szeretet hatalmát a hatalom szeretetével, mire államvallássá lett Nagy Konstantin idején, már alig lehetett ráismerni eredeti krisztusi arculatára. Az állam részéről tiszteletet érdemlő elgondolás, hogy a tevékenykedés útján most induló e gyházakat nem kívánja anyagi segítség nélkül magukra hagyni az ingatlantulajdont rendező törvénnyel mint írott malaszttal, hanem kész támogatni gazdasági talpraállásukat. De nehezen jóvátehető, vagy jóvátehetetlen hiba lenne, ha hosszú távra konzerválnánk az összefonódást az egyházak és a költségvetés között. Ez ugyanis változatlanul vinné tovább az egyházak megalázó helyzetét, hogy kilincselniük kell a mindenkori állami költségvetésnél, vagy ami még rosszabb, fel kell venniük a kényszerversenyt dörzsölt pé nzügyi lobbikkal. A mindenkori kormány pedig abba az egyirányú utcába jutna, hogy az ingatlanbázis fenntartásának kényszere alatt nyögő egyházakat meghatározatlan ideig támogasssa. Ha már az ingatlanokat a gazdasági önállóság biztosítékai nélkül jelen törv énnyel visszajuttatta tulajdonukba. Bízom benne, hogy mind képviselőtársaim, mind a nyilvánosság helyesen értik szavaimat. A közfeladatokat, amelyeknek ellátásában a magán, az alapítványi és állami intézményekkel egyenértékűen az egyházi is végzi szolgála tát, szektor- és ideológiasemlegesen finanszírozni kell. Ilyenek az öregek ellátása, a betegápolás, a fogyatékosok gondozása, narkó- és alkoholfüggők rehabilitálása, de az árvaellátás, az ifjúság szolgálata: itt egészen komolyan mint az egyházak ifjúsági m issziójának körét említem azokat az ifjúsági egyesületnek nevezett, de missziói tevékenységet elvégző szövetségeket, amelyek negyven évvel ezelőtt ugyanúgy megszűntek, és ma ezek közül jónéhány újra aktívan működik. Mert mindezekben nem az adott egyház, ha nem az elvégzendő funkció részesül ellátmányban. Az úgynevezett hitéleti tevékenység területén azonban a korábban említett kiszámítható buktatók miatt nagy körültekintéssel, bölcs megfontolással és belátható időn belül az egyházakat az önálló működés helyz etébe kell hozni, hogy mindenkor függetlenek lehessenek a mindenkori állami költségvetéstől. Jó lenne végre végleg túllépni azon az időn, amikor a szolgáló egyházat kiszolgáltatott helyzetbe szorították, s rövid úton kiszolgáló egyházzá nyomorították. Alap vető hiányossága a kezünkben lévő törvénytervezetnek, hogy nem mutat irányt, és nem ad garanciát arra, hogy az állam és az egyház összefonódásának megszüntetése korrekt módon megtörténjék. A szabad demokraták a teljesség igénye nélkül a következőket javaso lták s javasolják ennek megvalósításához: Először is tekintsük az eddigi költségvetési támogatást egy államilag kezelt tőke hozadékának, a hozadék helyett magát a tőkét bocsássuk az egyházak rendelkezésére belátható időn, esetleg három esztendőn belül, ily en módon kiváltva a költségvetési támogatást. Azután lehetővé kell tenni, hogy az egyházaknak juttatott adományok levonhatók legyenek az adóalapból ugyanúgy, mint az alapítványoknak juttatott adományok. Kicsit szomorkásan emlékezem arra a decemberi napra, amikor az adótörvények kapcsán éppen az ellenzék, a szabad demokraták részéről nyújtottunk be egy ilyen módosító javaslatot, amit a kormánykoalíció volt szíves akkor leszavazni. Ugyanígy beszélhetnék a befizetett jövedelemadó néhány százalékának felhasznál ásáról, amelyet az állampolgárok maguk döntenének el, hogy mire kívánnak irányítani, szociális, oktatási, egyházi, kulturális, sport- vagy egyéb tevékenységekre. Téves megközelítés az, hogy ezekkel a javaslatokkal
