Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ):
2045 erkölcsi megfontolásokból, amelyeket a kormánypárti padsorokból hallottunk, ezt nem helyeselheti a tisztelt Országgyűlés. Egy másik szempontot szeretnék még felvetni, amely szintén bizonyos értelemben kritika a liberális pártok eddig elhangzott felszólalásai fölött, de mint látni fogják, ez is persze csak részben, hiszen azért alapvetően egyetértünk bizonyos elvekben – ez a következő: sokan aggódnak attól a liberális pártok soraiban, hogy amennyiben ez a restitúciós törvényjavaslat, amely ugyan nem restitúció in integrumos törvényjavaslat egyel őre, hacsak el nem fogadnak bizonyos szélsőséges módosító indítványokat a tisztelt képviselőtársaim – hacsak! mondom – , amennyiben tehát ez a restitúciós törvényjavaslat megvalósul, amennyiben félő, hogy itt valamiféle ideológiai uralom alakulna ki, és ez nem fér össze ismét csak a pluralista, modern, demokratikus társadalommal. Ez sem egészen így van, tisztelt Országgyűlés, ugyanis nem igaz az, hogy a társadalmaknak nem szokott lenni uralkodó ideológiájuk. Igen, szokott lenni, és meg kell mondanom, hogy ab ban az államban, amely a legszélsőségesebben, a legradikálisabban elválasztja az államot az egyháztól, az Amerikai Egyesült Államokban van ilyen ideológia, és ez a keresztény ideológia. A pluralista társadalomnak nem az az igénye, hogy benne a világnézetek szabad versenyében ne lehessen nyertes. A liberális pártok nem arra törekszenek, hogy ezt a szabad versenyt megakadályozzák, és hogy állami eszközökkel próbáljanak módot teremteni arra, hogy ne a keresztény idológia kerüljön ki győztesként ebből a verseny ből. Ellenkezőleg, azt gondoljuk, hogy amennyiben itt valóban verseny van – és nem kizárt, hogy van ilyen verseny, s ha megnézzük a vallásszociológiai statisztikákat, nem világos, hogy ebben a versenyben a vallásos világnézet álle nyerésre vagy sem, nem v ilágos, egy fontos, hogy egy dolog ne ismétlődjék meg, az, hogy ezt a versenyt az állami beavatkozás módszerével a kormányzat befolyásolja. Ugyanis van egy bizonyos átka az állami beavatkozásnak e tekintetben: valamennyien vagyunk annyira rebellisek és kur uc szelleműek, tisztelt Országgyűlés, hogy az államilag szponzorált és ránk kényszerített ideológiákat már csak önérzetből sem kedveljük. Éppen ezért felkérném a kormányzatot, hogy a keresztény világnézet terjedésének érdekében is, az erőltető, erőszakos p olitizálásról szíveskedjék lemondani, mert az önérzetes magyar nép ezt nem fogja jó néven venni, semmilyen erőszakoskodást nem szeretnek az emberek. (Zaj.) Na már most, éppen ezért mondom, helytelen föltételezni, hogy egy liberális társadalommal csakis egy szélsőségesen világias világnézet függhet össze. Empirikusan is bizonyítható, hogy ez nem így van, és teoretikusan sem bizonyítható, hogy ez miért kell hogy így legyen. Az imént elhangzott kormánypárti hozzászólás – sajnálom, hogy Horváth József képviselő úr elunta a szónoklatom hallgatását… (Zaj, közbeszólások a jobb oldalról. Többen az elnöki emelvény felé mutatnak, ahol Horváth József jegyzőként foglal helyet.) … Akkor bocsásson meg! Csak kötelességteljesítés okán… (Derültség.) Említette, hogy a törvény javaslatban foglalt anomáliák úgy lennének megoldhatók, hogy további törvényjavaslatot kellene a Háznak megtárgyalnia a működőképességről. Meg kell mondanom, ezt a fejtegetést csodálkozással hallottam, tekintve, hogy nem tudok elképzelni egy olyan törvényt , melyet egy normális parlament elfogad, amely törvénybe nincsenek beleépítve a törvény által érintett intézmények működőképességére vonatkozó garanciák. Ez a javaslat, tisztelt kormánypárti képviselők, tisztelt felebarátaim, azt mutatja, hogy a kormánypár tok is ambivalens lelkiállapotban leledzenek a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ennek az ambivalenciának az eloszlatását nagyon könnyű volna elérni: ne szavazzuk meg a részletes vitára bocsátást, és kezdjük elölről a törvény koncepciójának a kidolgozását. Örömmel hallottuk kormánypárti oldalról, hogy az ellenzék javaslatait is szívesen tekintetbe veszik majd a jövőben… – Ha majd, a jövőben tekintetbe veszik, akkor nincs értelme ezt a törvényt elfogadni, ugyanis a jövőt ez a törvény – ha ebben a formában elf ogadják – lezárja, méghozzá a magyar keresztény egyházakra, a magyar államra, a magyar alkotmányosságra kedvezőtlen módon.
