Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ):
2037 Ezeket az észrevételeim et az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor ezt a törvényjavaslatot nem tartotta általános vitára alkalmasnak, felsoroltam. Most ezzel nem kívánom húzni a tisztelt plenáris ülésnek az idejét. Hangsúlyoznom kell azonban három nagyon lényeges kérdést. A tör vényjavaslat 10. § (2) bekezdése, amely a kártalanítás nélküli kisajátításról beszél, egyenesen ellenkezik az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével és 13. §ával. A törvényjavaslatnak a 13. § (1) bekezdésében a jogorvoslatról szóló része egyenesen ellenkezik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Végül a törvényjavaslat egyik legkritikusabb része, a 15. § ellenkezik a jogegyenlőségről szóló 70/A § (1) bekezdésével. Ha ennyi alkotmányossági probléma van ezzel a jogszabállyal, nem tudom, hogy május 7e óta a tisztel t plenáris ülés miért tölti az idejét ennek a megvitatásával? Ezeket a kérdéseket előzetesen rendezni kellett volna, előzetesen összhangba kellett volna hozni a hatályos jogrenddel, és ennek megfelelően lehetne erről az ügyről egyáltalában tárgyalni. A hár om kérdéskörről egész röviden: a 10. § (2) bekezdése olyan kvázi kisajátítási eljárást javasol, amelyben kártalanítás nem járna. Tudom, hogy ezzel kapcsolatosan már több vita volt a Parlamentben az önkormányzati tulajdont érintően, nem lehet azonban figyel men kívül hagyni azt, hogy a jelenlegi iskolarendszer, művelődési rendszer, intézményrendszer az egyes önkormányzatoknál az elmúlt évtizedekben a jelenlegi tulajdoni állapotoknak megfelelően alakult ki. Ha egy városban többek között nem volt például egyház i középiskola, oda építettek. Ahol esetleg állami tulajdonba vették, oda nem építettek, de természetesen ezt még lehetne sorolni. A jelenlegi intézményrendszer tekintetében óriási zavarokat okozna az, ha bármiféle korlátozás nélkül az ingatlanok visszakerü lhetnének egyházi tulajdonba, hiszen ez sértené azt a lehetőséget, hogy bárki világnézetileg semleges oktatást is biztosíthasson gyermeke számára, ami szintén alkotmányos jog. A kisajátítási kérdéssel kapcsolatosan nekünk módosítási indítványaink vannak, a melyek alapján megkíséreljük ezt a nagyon rossz törvényjavaslatot összhangba hozni a magyar jogrenddel, az Alkotmánnyal. Ezeket a későbbiek során ki fogják osztani. Kevésbé esett szó egy másik rendkívül fontos alkotmányossági kérdésről, a jogorvoslat lehet őségéről. A Magyar Alkotmány 57. §ának (5) bekezdése bármiféle állami döntéssel, bírósági, igazgatási határozattal szemben mindenki számára jogorvoslatot biztosít. Hangsúlyoztam, hogy nagy eredménynek tartjuk, hogy az első tervezethez képest egyáltalában a bírói út lehetősége belekerült ebbe a jogszabályba. A tervezet szerinti szöveg azonban korlátozott jogorvoslatot tesz lehetővé, csak törvénysértés esetén biztosítaná azt, hogy bírósághoz lehessen fordulni az igazgatási határozattal szemben. Ez így alkotm ánysértő egyértelműen, vitatni se lehet. Ugyancsak alkotmánysértő az, hogy a jegyzékbevétel, a jegyzék összehasonlítása a törvényjavaslat szerint olyan formában történjék, hogy az érintett feleket még csak értesíteni se kelljen róla. Esetleg évekkel később lennének feljogosítva arra, hogy határozatot kapjanak majd az állami tulajdonba vételről. Erről a kérdésről a törvényjavaslat egyáltalában nem rendelkezik. Egészen egyszerűen egy modern jogrendszerben megengedhetetlen, hogy alapvető jogokat érintő ilyen d öntésekkel szemben semmiféle jogorvoslatot ne biztosítson egy törvény. A következő kérdés – a jogegyenlőség kérdése. Ezzel már többen foglalkoztak. Itt különösen felveti a jogegyenlőség problematikáját a 15. §, amely meglehetősen széles körben és korlátlan ul biztosítaná – idézőjelbe téve – "működőképesség biztosításához egyes korábbi ingatlanok utáni megváltási összegeknek a kifizetését." Ez a rendelkezés az Alkotmánybíróságnak a döntésével – még az őszi döntésével – messzemenően ellentétes. Az Alkotmánybír óság állást foglalt abban a kérdésben, hogy csak a működőképesség biztosítása jelenthet bármiféle, az általánostól eltérő olyan okot, amely alapján itt kivételes szabályokat lehetne az egyházak javára biztosítani. Ilyen ok nincs. A 15. § és a működőképessé g biztosítása között semmiféle okozati összefüggés nincsen.
