Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - HERCZEG JÁNOS (KDNP):
2035 beterjesztettem ezt a módosító javasla tot. Aggódom, hogy talán nem gondolják kellően át, és ebből is kimarad, de remélem, nem így lesz. Ez a föld – ez volt a múltban – biztosította az egyházat szolgáló személyek megélhetési alapját. A jelenben hogyan néz ki ez a helyzet? Az állami támogatás, a z állami dotáció mellett, ahogy ott a párbér mellett ott voltak a földek, a kiegészítésként, létalapként itt is a földekre van szükség. Ott a létalapot a földek jelentették a múltban, csak kiegészítette a földek jövedelmét a házaspárok után beszedett önkén tes adomány, a párbér. Most az állami dotáció mellett a földalap, a földek jelentenék ismét az alapot, és megadnák a létfeltételhez szükséges megélhetési alapot. Tisztelt Képviselőtársaim, Tájékozódásképpen megkérdeztem ebben az ügyben 13 plébánost és nagy tiszteletű urat, hogyan vélekednek erről a kérdésről ott lenn vidéken, Nógrádban. A 13ból 1 mondta azt, nem tudja, hogyan lesz ez, hogyan tudná ő a földet művelni, majd rábízza magát a felettes hatóságaira. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez budapesti szület ésű és nevelkedésű ember, ő tehát úgy nyilatkozott, rábízza magát a felettes hatóságaira. A 13ból 2 volt az, aki azt mondta, természetesen ez az egyházak jogos tulajdona volt, kérjük vissza, hogy majd hogyha üzemeltetjük, hogyan gazdálkodunk rajta, az a m i dolgunk lesz. 10 volt az, amelyik azt mondta, igenis kell, mert ez az egyházak tulajdona volt, de nem kell az egész, mert a funkcionalitás elve alapján csak a megélhetésük biztosítására szolgáló föld kell, nem kell nekik 32 hold, hanem általában 10 holdr a gondoltak, esetleg 1520 holdra, amely a megélhetési alapot jelentheti. Ezt csak azért mondom el, mert ez a valóság. Erre viszont szükség van, mert látjuk, a községekben nincsenek kántorok, a harangot csak meghúzza az az öreg bácsi vagy néni valahogy, de már orgonálni nem tud. Ez egy vonzóerőt jelentene, hiszen azért nincsenek kántorok, mert nincs megélhetési alapjuk. Vonzóerőt jelentene az egyházak működéséhez, az egyházi életet szolgálná, ha kántorok telepednének le a községekben. Hogy volt a régi időkb en? A kántor egyúttal tanító is volt, kántortanítók voltak a községekben. A tanítói fizetés és a járandóságföldnek a haszna adta meg azt a létalapot a kántorcsaládnak, hogy meg tudott élni abban a községben, s szívesen volt ott. Lehetnének ismét kántorok, illetve kántortanítók. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy zárójelben megjegyezzem, az előbbiekben megkérdezett 13 plebános és nagytiszteletű úr közül 5 volt az, amelyik nem is önmagára gondolt azonnal, hanem azt mondta, hogy nagyszerű, mert az önkormányzatok sem most nincsenek, sem a jövőben nem lesznek olyan anyagi helyzetben, hogy tökéletesen tudják üzemeltetni, s fenn tudják tartani az iskolákat. A megkérdezett 13 közül 5 máris az iskolákra gondolt, ezek felszerelésének a pótlására s működtet ésére, nem is önmaguk fenntartására, hanem az apostoli küldetésre. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy ezt biztosíthassuk, ehhez feltétlenül be kell kerülni ennek a módosító javaslatnak ebbe a törvénytervezetbe, mert így nincs benne. Nekem van több módosító ja vaslatom a ketföldekre is például, amelyek nem összefüggő területet képeznek a beépített ingatlannal, de azok mások, azok belkerti részek. Az általam említett javaslatban szereplő föld kinn van a paraszti földek között. Amikor sorra kerül a paraszti földek szétosztása, eligazítása, rendbe tétele, az egyházaknak járó földeket is mindjárt ki lehet mérni, ki lehet adni, rendbe lehet tenni. Ezzel biztosíthatjuk azt – az állam és az egyházak szétválásakor igen nagy lépést jelent – , hogy az egyházak már nem aggód nak annyira, mert a falusi plebánosok, kántorok – tehát az egyházat szolgáló emberek – létalapja többékevésbé biztosítva lenne a földből. Nem azt mondom, hogy az igényeket tökéletesen kielégítené, mert valamikor sem elégítette ki, az előbb említett párbér rel lett kiegészítve. Mégis létalapot jelentene, amelyre már építhetne a család – a pap, a kántor, a harangozó – , ez az egyházak működéséhez szükséges létalap lenne. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem gondolkozzanak el rajta, hogy ez így meglegyen. Ne csak a z épületet adjuk vissza az egyházaknak, az önmagában kevés! Az egyházaknak működniük kell, mert különben nem tettünk semmit, ha nem tudnak működni az egyházak. Az egyházakat működtető, fenntartó, egyházi funkciót betöltő emberek is húsvérből való emberek, akiknek élniük kell.
